Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén

5. Helytelen lenne, ha naplójának magyaróvári lapjaiból csak az eseménytelenséget: a vidéki kispolgári élet kicsinyes unalmát, vagy saját szinte gyávasággal ihatáros óvatosságát, aggályoskodását őriznők meg emlékezetünkben. Mert 48 őszének e néhány izgalmas napja Alexy leírásában azért napfényre hozza a város és a táj olyan vonásait is, melyek megmutatják: 48 eseményei ennek, a főhercegi uradalom szinte korlátlan hatalma alá vetett, a központtól távoleső, nemzetiségileg is megosztott társadalomnak életét is felkavarják. A napló nyomán a forradalom és loyalitás, népakarat és önérdek között egyszerre dönteni kényszerült, s ehelyett tojástáncot járó megyei tisztviselők, a félútról a szó legszorosabb értelmében visszaforduló nemzetőrtisztek, a lelkes — és lelkesedésükben kijátszott — magyar parasztok, az óvatos óvári német polgárok, s a válságos percekben váratlan patriotizmust mutató zsidó kereskedők, — a nyelvhasználatban jelentkező nemzetiségi ellentétek, az óvatosan politizálni kezdő professzor: kicsinyben és ki nem fejlődve s csak néhány napra, de a forradalom és szabadságharc szinte minden jellegzetes magatartása megfigyelhetővé válik itt Magyaróvárott is. Mint ahogy jellegzetes magának Alexynek magatartása is: az óvatos polgári értelmiségi lelkének egyik felével őszintén felháborodik az udvar reakciós és bűnös politikáján, erélyes lépéseket követel, s egy kiélezett helyzetben kész a fegyverfogásra is, — míg lelkének másik fele óvatosan visszatartja, gondosan kicirkalmazott elméletet dolgoztat ki vele a fegyverfogás lehetséges eseteiről, miközben állandóan kész arra, hogy megindokolja s megmagyarázza: végül is miért kerüli el a katonáskodást. A kávéház, melybe hősünk állandóan visszatér radikális lapokat olvasni, miközben a radikális cselekvés lehetősége az utcán kínálkozik számára, ennek az ingadozó magatartásnak éppen olyan szimbóluma, mint a kiegyenesített kasza, melyet egy valóban fellelkesült pillanatában, valóban mindennel s valóban őszintén leszámolva ragad kezébe. Mint ahogy nem egyedi, hanem többé-kevésbé tipikus 48 hátralevő heteiben még nyomon követhető, egyre inkább a határozott döntés felé forduló magatartása is. Mert Pestről néhány nap múlva Rozsnyóra indul, de hogy magyaróvári napjai : az ellenséggel s a háborúval történt közvetlen találkozása — ugyanakkor a főváros hangulatának politikai felvilágosító hatása — nem múlt el hatástalanul felette, abból is látszik, hogy 1848. november 28-án nemzetőrnek jelentkezik. Mint a gömöri nemzetőrség 4. százada 4. szakaszának tagja, december 10 körül résztvesz azokban a kudarccal végződő harcokban, melyeknek során a duklai hágón benyomuló Schlick csapatai elfoglalják Kassát. Eperjes környékéről Alexy gyalog menekül haza Rozsnyóra: az év utolsó napjai azután ismét a család kereskedésében találják, hogy további életútja — naplói megszakadtával — végleg elvesszenek szemeink elől. Mi történt vele? — megmaradt-e a rozsnyói kereskedés asztala mögött, vagy ismét fegyvert fogott: megérte vagy éppen túlélte-e a forradalom bukását, vagy végül is áldozatául esett a történelemnek, mely elől pedig kétszer is hasztalan igyekezett menekülni — nem tudjuk, tisztázása további kutatást igényel. Az a kép azonban, melyet 48 vészterhes őszének Magyaróvár járói rajzolt — s benne kivált e hetek néhány mozgalmas, s valóban történelmi napjának életteli leírása — megőrzik itt-tartózkodásának, mozgékony alakjának, okos és érdeklődő pillantásának emlékét. Vörös Károly 29-3