Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén

urasági malmot, a gőzműveiért jeles sör- és pálinkaházakat.. ."

4 A város e többi, az egykorúak által joggal emlegetett nevezetességeinek a naplóban ugyancsak nincsen nyoma. Az első napokban még legalább az akadémiáról történik néhány érdekes említés: szeptember 29-én felkeresi Kopecz professzort, kivel ideutazását lelevelezte: a professzort a füvészkert melletti táblában találja meg, hol éppen szántat, „s ő azonnal a szántásról és vetésről gazdászati beszélgetésbe eredett velem." Ekkor nézi meg „a topolyákkal körülvett cukorrépa és repcetáblákat, valamint a cséplőgépet." Másnap a vetőgépes vetést nézi rneg, mely — mint ugyancsak Kopecztől megtudja — „egy igen fáradságos munka, azonban sokkal ... jutányosabb, mint a közönséges szokásban levő vetés." Az akadémia iránt azonban tovább már nem érdeklődik: a többi hat hétben összevissza lézeng a városban és környékén, s miután havi tíz forintért szállást bérel egy cipésznél, s szobája falára felakasztja vezércsillagának, Zschokkénak úgy látszik mindenhova magával vitt arcképét, nagy sétákat tesz a városszéli ligetben, csónakot bérel, és órákat csónakázik a Lajtán, néha hegedül, lelkesen és sikeresen segít házigazdájának megkeresni elkódorgott tehenét, csatlakozik hozzá, mikor szénavásárlás végett falura utazik, résztvesz egy családi veszekedés elsimításában, udvarolgatni próbál a divatvarrással foglalkozó Szalay kisasszonyoknak, ugyanúgy, mint Gruber Lininek, szomszédja egyszerű leányának, kalendáriumot korrigál a helybeli nyomdásznak; — az utolsó napokban unalmában már skatulyákat ragasztgat. A kávéházban mindenesetre szorgalmasan végigolvassa az összes lapokat, esténként egy Kanyó nevű nyugalmazott uradalmi mérnökhöz jár, akitől rendszeresen kölcsönkapja a Kossuth Hírlapjának legújabb számát, s amikor mást végleg nem tud csinálni: órákhosszat Zschokke „Freihof von Aarau" című romantikus elbeszélését olvassa. Arra, hogy az akadémia megnyitása iránt érdeklődjék, naplója szerint utoljára október 19-én tesz kísérletet. Kopecz ekkor a köz«li napokra ígéri a nyitást, a továbbiakban azonban már nem szántásról és vetésről magyarázva — mint még néhány hete tette — hanem „politicus beszélgetésbe eredvén nyilvánítá, hogy a respublica jelenleg Magyarországra még nem volna üdvös, hanem csak három emberkor eltelte után. Ezen nyilatkozatot már többektől haliam, a dologgal még magam sem vagyok tisztában." Mert ekkorra a történelem már utóiérte Alexyt Magyaróvárott is — bárhogyan igyekezett is menekülni előle. Naplója, mely — mint láthattuk — különben csupán a XIX. század közepi magyar kisváros csendes és álmosan eseménytelen életébe, annak unalommal terhes napjaiba ad egészében éppen esemény telenségével, s még inkább hangulatával kétségtelenül jellemző és érdekes bepillantást (felvillantva ott olyan, szinte oblomovi jellemeket, s Oblomovokat szülő helyzeteket és hangulatokat, melyeknek irodalmi megfogalmazása csak egy jó emberöltő múlva fog megkezdődni irodalmunkban), néhány napra mozgalmassá, részleteiben is érdekessé, és Magyaróvár helytörténete szempontjából különösen jelentőssé válik. Néhány jellemző vonással gazdagítva ugyanakkor hősünk portréját is. 4. Alexy magyaróvári napjaira vonatkozó feljegyzései a kézirat 166—212. f oltóin olvashatók: az alábbiakban közlésre kerülő részletek a 173—185., illetve 190—197. számú foliókon találhatók. A kevésbé jellemző, vagy érdektelenebb részleteket a közlésnél elhagytuk: ilyenkor a kihagyásra ... jellel utalunk. 4 Fényes E., Magyarország geographiai szótára III. (Pest, 1851) 174. 284