Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban
Hét évtized alatt tehát a mesterek száma mindössze 66 fővel (11 %), ugyanakkor a legények száma 483 fővel (81 %), az inasoké pedig 204 fővel (120 %) gyarapodott. A mesterek tehát a lakosság szaporodása vagy a gazdasági prosperitás okozta élénkebb piaci keresletet elsősorban a legények és inasok számának növelése útján elégítik ki, a legények elől azonban elzárják a mesterré levés útját. Ez a helyzet a gazdasági fellendülés vagy a lassú fejlődés éveiben. De ez még nem is a legnagyobb rossz, csak azt mutatja, hogy az idők eljártak a céhek felett, s a céhekben dolgozó legények jogos elégedetlenséggel tekintenek a céhprivilégiumokkal körülbástyázott mesterek zárt testületére, de a fennálló renden egyelőre nem tudnak változtatni. Ha viszont Ínséges, válságos esztendő következik, s a piacokon az iparcikkek iránti kereslet lanyhul, a mesterek tömegesen kezdik elbocsátani legényeiket. A válság tehát elsősorban nem a privilegizált helyzetű mestereket, hanem a legényeket sújtja. 1847 országszerte ilyen Ínséges esztendő volt, s a vásárlóerő csökkenése még 1848-ban is erősen éreztette hatását a piacokon. Ha tehát az 1848-as esztendő iparos adatait a két év előttiekkel összevetjük, az alábbi képet kapjuk: 1846-ban az iparosok összlétszáma 2038 fő, 1848-ban „ „ 1365 „ Számuk tehát 673 fővel, vagyis 33 %-kal csökkent. Ez a létszámcsökkenés azonban nem egyformán érinti a mestereket és alkalmazottaikat. 1846-ban a mesterek száma 586, a legényeké 1078, az inasoké 374 fő 1848-ban „ „ 547 „ 580 „ 238 „ A csökkenés mértéke: 39 498 136 fő %-ban: 6,6% 46,2% 36 % Vagyis a mesterek közül minden 15-ig zárta be műhelyét, a legények közül azonban majdnek minden második, az inasok közül pedig minden harmadik munka nélkül maradt. Ha azt nézzük, hogy a gazdasági élet pangása miatt feleslegessé vált 673 fő iparos közül hány % esik egy-egy kategóriára, azt látjuk, hogy a mesterek a munkanélkülieknek mindössze 5,8, a legények 74, az inasok pedig 20,2 %-át alkotják. Természetesen nem szabad felejtenünk, hogy a legények számának csökkenésében szerepet játszhatott az a körülmény is, hogy 1848-ban közülük többen vonultak be fegyveres szolgálatra, mint a mesterek közül, de mégis elsősorban az 1847-es esztendő okozta inség hatására kell következtetnünk, mert ekkor a városlakók tekintélyes része jövedelmének nagyobbik részét a megdrágult élelem beszerzésére fordította, s így ipari termékek vásárlására csak kevés pénze maradt. Ez utóbbit az is bizonyítani látszik, hogy a főbb élelmezési iparágakban nem csökkent a legények száma: például a hentes- és mészáros céhben a legények száma 1846-ban és 1848-ban azonos, a pék- és kalácssütő céhben még 2 fővel emelkedett is. Ezzel szemben erősen érezhető a legények és inasok számának csökkenése a ruházati, építő stb. iparágakban. Az inasok számának csökkenése majdnem olyan arányú, mint a legényeké, pedig ők fiatal korukra való tekintettel mentesek voltak a katonai szolgálat alól. Hogy a szakmájukban kereset nélkül maradt legények és inasok hol találtak munkalehetőséget, arra vonatkozóan nincsenek adataink. Azt azonban a fentiek után éppen 272
