Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban

bizottság munkálataiban a pesti és a pozsonyi kereskedők mellett a győri kereskedők testülete is hallatja szavát.

12 Pedig ezek az évtizedek — ideszámítva még a napóleoni háborúk okozta konjunkturális időszakot is — a fejlődésnek csak kezdeti szakaszát jelentették. Az igazi, a döntő jelentőségű változást hazai gabonakereskedelmünk fellendülésében a dunai gőzhajózás megindulása hozta meg. Ezzel ugyanis a gabona szállításának ideje a magyar Dunán az eddiginek egytizedére csökkent: lóval vontatott hajók az aldunai szállítmányokat eddig három Jhónap alatt, a gőzhajók most 8—10 nap alatt vitték az osztrák fővárosba. Pest és Bécs között az eddigi négy-öt hetes út 2—3 napra rövidült.

13 A kedvező szállítási feltételek azt eredményezték, hogy a magyar gabona Bécs piacáról csaknem teljesen kiszorította a többi örökös tartomány — csak szárazföldi úton szállítható — gabonafeleslegét.

14 A gabonát a déli országrészekből nagy teherszállító hajók hozzák. Győrnél a gabonát kisebb hajókra az ún. burcsellákra rakják át, s ezek szállítják tovább a Mosoni-Dunán Bécs felé. De a győri Dunaparton végighúzódó raktárakban is sok százezer mérő gabona kerül felhalmozásra, hogy adandó alkalommal, amikor a piaci árak a legmagasabbra szöknek, napokon belül Bécsbe juthasson. Az 1830-as évektől — a Duna felőli bástyafalak lebontásával párhuzamosan — egymás után épülnek Győrött a kereskedők 2—3 emeletsoros, apróablakos gabonaraktárai. Az ilyen épületek száma a Dunaparton s a többi városrészen a szabadságharc előtti években 147-re emelkedett.

15 A magyar gabonakereskedelem központja a gőzhajózás megindulásától a vasúti szállítás elterjedéséig Győr városa. Ebben az időszakban Győr gabonaforgalma a pestinek gyakran négyszeresét teszi.

16 A gabonaszállító hajók jönnek-mennek, de a jövedelem nagyrésze a győri kereskedők erszényében marad. A szállítási idő megrövidülése magával hozza a gabonakereskedelembe fektetett tőke gyorsabb forgását és ezzel ugrásszerű növekedését. „A magyar gabonakereskedés felfelé vonuló ágainak e város a főhelye és az ebből külföldről jövő nyereség itt marad: mint szinte zsírjában sorvadozó termesztő alföldieket tulajdonképp illető hasznot itt rakják zsebre ..." — írja Csatáry Ottó 1846-ban az Életképekben.

17 Mindennek részletesebb ismertetése és elemzése azonban nem képezi jelen tanulmányunk tárgyát. Csak utalni akartunk a virágzó kereskedelemre, amely a tőkebefektetést bőségesen kamatoztatja, s így természetes, hogy ebben az időben a város leggazdagabb és legtekintélyesebb rétegét a kereskedők alkotják.

18 S ha a kereskedelmi tőke erős, ez szükségképpen az ipari tőke sorvadását vonja maga után, amint Lenin Marxot idézve írja: a kereskedelmi tőke fejlettségének foka fordított arányban áll az ipari tőke fejlettségi fokával.

19 Találkozunk ugyan Győrött is gyáralapítási kísérletekkel a szabadságharc 12 Mérei Gy., Magyar iparfejlődés 1790—1848. (Bp. 1951.) 5. 13 Gyömrei S., A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig. Tanulmányok Budapest múltjából. XII. 248. 14 Uo. 15 Borbiró V. — Valló I., Győr város építéstÖrténete (Bp. 1956.) 236. 16 Gyömrei i. m. 249. 17 Életképek (1846) II. 688. Csatáry Ottó: Győri frescók. 18 A gabona- és állatkereskedelemre vonatkozóan bővebben ld. Balázs P., Győr társadalma a polgári forradalom előtt. Történeti Statisztikai Évkönyv (1960) 113—165. 19 Lenin, A kapitalizmus fejlődése Oroszországban (Bp. 1949) 436. 252