Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Uzsoki András: Török-kori rablánc a Xántus János Múzeumban

Az utóbbi kézbilincset, az előbbi pedig nyakszíjat, nyakbéklyót jelent.

24 Az étymológiai szótár szerint a csincsér szó a török dsindsir-hől kölcsönzöttnek látszik.

25 A felsorolt adatok alapján arra gondolhatunk, hogy a 16—17. szazadban &. nyakbilincsek egy bizonyos fajtáját török hatásra csirccsér-nek nevezték. A várak leltárából nem tudjuk, hogy a csincséreket tömlöcben használták-e, vagy pedig láncrafűzve rabok vezetésére alkalmazták. Az 1564. évi jelentés „Très catene tenues ad Chynchyer pertinentes", három, "csincserre váló vékony (finom) lánc, mindenesetre azt igazolja, hogy a csincsérek olyan nyakbilincsek lehettek, melyeket vékony, az általánosnál finomabb láncokra fűztek, vagy rögzítettek. Ez az adat véleményünk szerint azt jelenti, hogy nem járunk messze az igazságtól, ha a könnyű láncra fűzött nyakés kézbilincseket a csincsérrel azonosítjuk. A bilincseken átvont láncra példának említhetjük Fogaras várának 17. századi összeírását, amelyben a harmadik számú tömlőéről a következőket olvassuk: „Van benne erős kalcda, rajta hosszú vasláncz, melyet az rabok vasain szoktak átvonni".

26 Ez természetesen az ún. nehézvashoz használatos, súlyos lánc lehetett, nem pedig a vezetésre használt. Pezzen Bertalan 1587. szeptember 2-án jelenti Konstantinápolyból, hogy a budai basa elleni vesztett csatában a törökök az elejtett magyar foglyokat, 120-at hosszú láncra fűzve vittek diadalmenetben a fővárosukba.

27 Ugyancsak Takáts Sándor említi, hogy a végházakba láncra fűzve küldték a török rabokat s a láncra fűzött török rabok ide-oda cipelése szakadatlanul tartott.

28 A magyar várak inventáriumaiban alig akadt csincsér, nyakbilincses rablánc, míg Auer naplója és Kovács levele szerint a törökök a 17—18. században rendszeresen alkalmazták. Az 1595. évi metszeten (3. ábra) is ilyen rabláncon hurcolják el török lovasok a magyarokat, így török eredetét nemcsak nyelvészetileg, hanem a felsorolt példák alapján is bizonyítottnak vehetjük. E kegyetlen és embertelen eszközt, amint láthattuk szigorított büntetésre, ezenkívül csaták, harácsolások és általában a végeken elejtett foglyok gyorsabb csoportos elvezetésére használták. A csata színhelyéről igyekeztek gyorsan elvonulni, ezért — mint az említett valamennyi ábrázoláson — a foglyokat a lovasokhoz kötözve vonszolták. Auert fogságbaesése után saját övszí jávai megkötözték, majd egy török lovához kötözve hurcolta.

29 Amikor a török táborba vittek fogolytársaival együtt, a vágtázó lovasok mellett kellett futniuk.

30 A felsorolt példák és adatok alapján a győri rablánc korára annyit mondhatunk, hogy hasonló szerkezetű láncos bilincsek a 16. század második felében és a 17. században voltak használatosak. Pontosabb korhatározásra a lakatszerkezet technikai összehasonlítása, vizsgálata adott alkalmat, mely szerint az egész rabláncszerkezetet a 16. század végére, ill. a 17. század elejére kelteztük. *- Uzsoki András 24 Györkösy A.; Latin-magyar szótár. (Bpest, 1956) 75 és 331. — Menge-Güthling, Enzyklopädisches Wörterbuch der lateinischen und deutschen Sprache. I. (Berlin, 1960) 458. 25 Czuczor G. — Fogarasi J., A magyar nyelv szótára. (Pest, 1862) 1009. 26 Takáts i. rn. I. 296. 27 Uo. 186. 28 Uo. III. 324—325. 29 Auer naplója 77. 30 Uo. 80. 200