Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Kozák Károly: Három- és négykarélyos templomok Magyarországon

pültek le a megyében, ahol több helységet megszálltak. Ezek közül Tét volt a legjelentősebb,

11 de Árpás sem igen maradhatott el mögötte. 1222-ben az árpási besenyők panaszt emeltek grófjuk, Lukács ellen. Jelen volt ott Reuznek fia Joachim, aki a Rábaszentmiklóssal északról határos Babóton birtokos akkor.

i2 Az 1287-es oklevél viszont nemeseket említ Babóton.

13 Valószínű, hogy már 1222-ben is több nemes birtokolta Babótot. Azt hiszen nem tévedünk, ha a babóti nemeseket is besenyőknek tartjuk, hiszen északra és délre, minden faluban besenyők laknak ez időben. Ez viszont Rábaszentmiklós szempontjából igen jelentős adat. Az 1287-es oklevél talán azért nem nevezi meg Byka föld (Rábaszentmiklós) tatárjárás előtti tulajdonosát, mert abban az időben ott is több, talán ugyancsak besenyő birtokos lehetett. Erre bizonyos fokig utal maga az oklevél is, amikor az örökösök nélküli és lakóitól elhagyatott kifejezést használja (... sine heredibus decendencium a tartarorum aucuam et habitatoribus destitutam ..."). Arra a kérdésre, hogy miért vált lakatlanná és örökösök nélkülivé ez a föld, a tatárjárás pusztításai megadják a választ. 1269-ben IV. Béla Tétnek azt a részét, amely a besenyőké volt, Puky (Pöki) Tamásnak, a királyi ajtónállók mesterének ajándékozta.

14 Tét egy részét öreg-, másik részét Besenyő-Tétnek nevezték. 1220-ban Pöki Márton a besenyők főbírája volt. Ügy tűnik, mintha a Pok nemzetség és a besenyők között a szomszédságon túl más kapcsolat is fennállt volna. Talán e nemzetség is a besenyők vezéreinek, előkelőinek egyik ága lenne? A közös birtoklás (mögött talán a régebbi közös szállásterület rejtőzik.

15 Az azonban, hogy a tatárjárás után miért állt oly hosszú ideig birtokosok nélkül ez a föld, miért nem adományozták el valakinek, a fentiekből nem derül ki. Valószínűnek tartjuk azt a korábbi feltevést, hogy a tatárjárás idején a téti — a feltételezett rábaszentmiklósi — és a környéken élő besenyők nagy része elpusztult,

16 s ezért maradt örökösök nélküli a téti és rábaszentmiklósi besenyő birtok. Valószínűleg a számban erősen megfogyatkozott besenyők már nem is tudtak oly súllyal fellépni kiváltságaik védelmében mint régebben. Azonban még így is majdnem harminc év telt el, amíg Puky Tamás megkapta IV. Bélától Tét másik részét. A rábaszentmiklósi birtok meg IV. Béla uralkodása alatt nem is kapott új gazdát, sőt, még fiának, Istvánnak idejében sem. Több mint negyvenöt év telt el a tatárjárás után, míg 1287-ben IV. László a Rába másik oldalán birtokos Osl nemzetség egyik tagjának, Gergelynek adományozta Rábaszentmiklóst, amelyet „állhatatosan" kértek tőle.

17 Osl ispán 1230-ban készített végrendeletében kedvelt monostoráról, a csornai prépostságról is gondoskodott.

18 Ez volt a nemzetség monostora, körülötte helyezkedtek el a nemzetség birtokai. Nem lehetetlen, hogy az Osl és Pok nemzetségek között rokoni kapcsolatok is voltak, s ezért nem tiltakozott a Pok nemzetség ez adományozás ellen. Ugyanis 11 Fehér L, Győr megye és város egyetemes leírása. (Budapest, 1874) 578. 12 Fejér Gy., Cod. Dipl. III. 1. 362. 13 Hazai Okmánytár. VI. 323. 14 Fehér I., i. m. 578. — Fejér Gy., i. m. VII. 1. 355. 15 Kniezsa I., Magyarország népei a XI. században. Szent István Emlékkönyv II. (Budapest, 1938) 436. 16 Fehér L, i. m. 578. 17 Hazai Okmánytár VI. 323. — „ .. . instanter petiuit a nobis sibi dari. .." 18 Karácsonyi I., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. (Budapest, 1900—1902) II. 401. 176