Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:

vannak faragva. Erre azért volt szükség, hogy az újonan faragott mészkő bélletívek és lábazatok mellett az oszlopfejek is újnak hassanak. Ez az átfaragás a levélzetek részletesebb megbontásával az oszlopfejek jellegében is változást okozott. Az oszlopfejezetek ilyen mérvű felújítása csak szétszedett állapotban, tehát az összeállítás előtt volt lehetséges és elhelyezésük a nem tudatos elcserélések miatt az összeillesztésnél formák lefaragását idézte elö. Végül anyaga, mint már fent említettem, a második szakaszban felhasznált egyik fehér mészkő anyagával sem azonos (22. kép). A fejezetek felett a vörösmárvány párkányzat is az első szakaszból származik. De a második szakaszban történő elhelyezésében a nagyobb hiányokat stukkóval kiegészítik. Ennek a párkánynak a megemelt ajtókávához való csatlakozása is kényszermegoldásnak látszik. A párkányzat feletti két különböző metszetű bélletív az első szakaszból való, de ugyancsak a másodikban történő elhelyezésről beszél. A kisebb és nagyobb ívű vörösmárvány béllet mindegyikén világosan látszik, hogy minden darab íve a fugánál megtörik, a fugák alsó részei meg vannak nyitva, tehát az eredetileg faragott ívnél nagyobb íven lett elhelyezve. Ezt bizonyítja a faragási sablon rendszerétől szokatlanul eltérő betoldott 13 cm-es darab a kifebb ívnél és két, 13 illetve 14 cm-es betoldás a nagyobb ívnél. Ezt a feltevést a későbbi felmérések igazolták, mert egy bélletkő faragott ívéből adódó sugár után számított félkörív hosszának és a meglevő bélletnek a különbsége pontosan adja a kisebb ívnél a 13 cm-es, a nagyobb ívnél a 13+14 cm-es betoldást. A gazdag motívumokkal díszített három fehér mészkő bélletív a második szakaszban új és egységes. Kapcsolódása az első szakaszból maradt vörösmárvány bélletívekhez a terhelés miatt merésznek látszik. A gótikus boltozati borda és a külső fehér mészkő bélletív közötti tégla homlokfal megbontása után azonban kiderült, hogy a mészkő bélletív 45 cm széles, 21 cm vastag és átmegy a vörösmárvány bélletívek felett. Így a terhelés szempontjából is megnyugtatólag hat. A fehér mészkő bélletíveknek, melyek a barokk kor sellakos arany alapozásától a letisztítás után barnás tónusúak maradtak, még az az érdekességük, hogy formai és technikai kivitelezésben az egyes darabok között nagy különbség látszik. Ez a különbség valószínűleg négy-öt szobrász munkájára enged következtetni (23. kép). Az első és második szakasz közötti pontos határvonalat mutatja a kapuzat homlokzatán végzett falkutatás, melynél megállapítást nyert, hogy a másodiK szakaszban történt elhelyezéseknél a, mészkő bélletívek helyszínen faragott hulladékát használták fel a kiékelésekhez. A kapuzat első szakaszból származó homlokzathoz kapcsolódó darabjain vízkőképződés nyomai lelhetők fel ma is (24. kép). Tehát vagy nyitottan állt a kapuzat homlokzata, vagy a fatetős román quadratura rossz állapota miatt történt hosszabb ideig tartó beázás. A barokk-kori periódusban a kapuzatot kiegészítették, de szerkezetében nem bontották meg. Szécsényi márványból új, a második periódusénál magasabb oszloplábakat faragtak. A párhuzamos oszloptörzsek helyett entházisos oszlopokat kap, és a felső szűkítés miatt az oszlopfejek alsó részére körben, egy negyedívű tagot faragnak. Az oszloplábakat az előbbiektől eltérően külön darabokból készítik, hogy a kiváltás könnyű és folyamatos legyen. 156