Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:
restaurálás éppenséggel tartózkodónak és ízlésesnek nem nevezhető díszítőművészetét, amely unalmas, de kiabáló mustrájával beborította a kerengő boltozatait, falait, padozatát és ablaküvegeit egyaránt. A jelen helyreállítás megtisztította ezektől a kerengőt, érvényre juttatva a kőfelületeket, simára meszelvén a falakat, fehér és sárga antiküvegezéssel látván el az ablakokat, à la kelheimi lapokkal a padozatot 46 (19. kép). Gergelyffy András A pannonhalmi Porta Speciosa története a kövek szemléletében A Porta Speciosa restaurálásával kapcsolatos munkák közben sok érdekes adat merült fel annak bizonyítására, hogy építése két szakaszra bontható, s később, az idők folyamán átépítették, illetve kiegészítették. Az első szakaszról csak nagyon kevés adat maradt meg, melyből eredeti tervét nagyon nehéz lenne megállapítani. Az első szakaszban ugyanis a jelenlegi küszöbtől felfelé mért 217 cm magasság felett valószínűleg már nem épült meg. Ezek szerint az említett magasságig az ajtókáva, a ferdesíkú vörösmárvány béllet, a belőle kiugró vörösmárvány padka az oszlopok és oszloplábak nélkül, a hajó belső oldalán a kapuzathoz tartozó vörösmárvány fal részei érintetlenek. Ebből a periódusból maradt még meg, de már csak a második szakaszban került összeállításra a két különböző metszetű ós sugarú vörösmárvány bélletív, a párkányzat ugyancsak vörösmárványból és az oszlopfejek fehér édesvízi üledékes (ikrás szemszerkezetű) puha mészkőből (20. kép). Ezeknek a szerkezeti maradványoknak a figyelembevételével, a béllet, a káva és az ebből kiugró padka adottságával tervezték meg a következő szakasz munkáit. Ebben a szakaszban az oszlop alá oszloplábakat faragnak valószínűleg Olaszországból származó fehér mészkőből, és ugyanebből az anyagiból faragják a meglevő vörösmárvány bélletí vekhez a három gazdagon díszített és áttört fehér mészkő bélletívet, melyeknél egyes darabokon tisztán látszik a formák kőfúróval való bontása. Ebben a szakaszban az ajtónyílást az eredeti tervhez képest kb. 30 cm-rel megemelik. Az ajtónyílás emelésével természetesen a vörcsmárvány timpanon, az oszlopfejek, a párkányzat és a bélletívek is magasabbra kerülnek. Az ajtónyílás és ennek vízszintes síkjában az egész konstrukció emelését bizonyítja az ajtókáva jobb és bal oldalán levő vörösmárvány betoldás és ennek magasságában a ferde oldalakon jelentkező hiány ötletszerű kiegészítése. A kapuzat belső oldalán, a mellékhajóban, az említett magasságtól felfelé a második szakaszban kiegészítés nem történik, és itt a vörösmárvány kapuzat folytatása megszakad (21. kép). A nyílás megnövekedésével kapcsolatos az is, hogy az ajtókáva mindkét belső oldalán nagyobb ajtó készítése céljából az ajtót tartó pántokat áthelyezték. Ezt a régi sarokpántok levágott részei ibizonyítják. A második szakaszban készülnek a bélletoszlopok, melyek még valószínűleg párhuzamosak. Az oszlopfejek beépítése is csak ebben a periódusban történik meg. A már az első szakaszban kifaragott oszlopfejek egy darab kivételével mind át 46 A helyreállítás elveire vonatkozóan 1. Sedlmayr Lm. 153
