Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:
megfogalmazását, mondhatjuk, hogy a gádorfal újonnan feltárt részletei szerencsésen egészítik ki Levárdy eredményeit. Arra, hogy Pannonhalmát a XIII. században az ezidőben virágzó ciszterci építőműhely építi, már Dercsényi Dezső is rámutatott, s felhívta a figyelmet Pannonhalmának a maulbronni ciszterci apátsági templom XIII. század elejéről származó előcsarnokának burgundiai eredetű formakincsével kimutatható közeli rokonságára. 9 Ciszterci sajátságként az egyenes szeptélyzárást, a torony hiányát, a nyolcszögű oszloplábazatokat, a bimbós oszlopfőket, a paizsmotívummal ellátott boltindításokat, a különböző magasságokban elhelyezett gyámok rendszerét és a hatsüveges boltozást jelöli meg. Ezeknek a jellegzetességeknek egy részét nem. is a ciszterci koragótika stílusát eláruló második építési szakasz hozza létre, hanem már az első. így feltétlenül ennek az alaprétegnek a számlájára kell írnunk az egyenes szentélyzárást és a torony hiányát. Nem csupán ez a két eleim az azonban az első építési szakaszból, amely feltűnő egyezést mutat a ciszterci kolostortemplomok alaprajzi rendszerével. A templom főbejáratának — a nyugati helyett — a ketrengővel hatásos déli oldalra való helyezését, a déli mellékhajó nyugati szakaszán a laikus fráterek számára külön bejárat nyitását, mely a templom hajóterének a szerzetesek és a fráterek kórusára való tagolását tükrözi a templomhajó megfelelő szakaszainak szintkülönbségével együtt, ugyancsak a ciszterci templomok alaprajzi típusának számlájára írhatjuk. A Porta Speciosával szemközti, északi kijárat is lehet, hogy nem más, mint a ciszterci templomoknál szokásos „halottak kapuja", amely a temetőre szolgált. Nem lehetetlen, hogy régészeti feltárás esetén a templom északi oldalán nyomára is bukkannánk a XIII. századi kolostorhoz tartozó temetőnek. Ha hozzászámítjuk mindehhez a népbejáró folyosóját, melyben nem nehéz a conversusok gyülekező folyosójára ismernünk a ciszterci kolostoroknál, nem lehet — azt hiszem —• kétséges előttünk, hogy Oros apát építkezései már megindulásukkor sem függetleníthetők a ciszterci rendnek valamilyen befolyásától. 10 Nem aka9 Dercsényi Dezső szerk., A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig (Bp., 1956) 74—76. 10 A ciszterci alaprajzi elrendezésre vonatkozóan 1. a rend monostorainak típusalaprajzát többek között az alábbi művekben: Marcel Aubert-áe Maillé, L'architecture cistercienne en France (Paris, 1947) — Fr. A. Dimier, Recueil de plans d'églises cisterciennes (Paris, 1949) — Louis J. Lekai, The White Monks. Our Lady of Spring Bank, (Okauchee, Wis. 1953) — Ludwig J. Lekai— Ambrosius Schneider, Geschichte und Wirken der weissen Mönche. (Köln, 1958) — Torony építését a ciszterci rend 1157. évi nagy káptalan ja tiltja meg. Csak egyszerű, fából készült harangtornyot engedélyeztek, amely legföljebb két kisméretű harang befogadására volt alkalmas. Erre és a többi tilalomra vonatkozóan, melyek műalkotásokkal kapcsolatosak, s a ciszterci rend nagy káptalani határozatai és egyéb iratai között olvashatók, 1. többek között Hans Rose, Die Baukunst der Cisterzienseir. (München, 1916) 4, 64—65, Aubert-áe Maillé i. m. I. 135—149; Joan Evans, Art in Mediaeval France. (Oxford, 1948) 62—76. Lekai i. m. 191—192, valamint a ciszterciek művészetéről szóló csaknem valamennyi szakmunkát. — Az egyenes ciszterci szentélyzáródásra vonatkozóan 1. mindenekelőtt: Rose i. m. 91—94. — A ciszterci kolostorok conversusi szárnyát a kerengőtől elválasztó folyosóval Citeaux, Clairvaux, Pontigny, Fontenay, Eberbach és valószínűleg Bebenhausen esetében találkozunk. A conversusokat a főhajó hosszának mintegy kétötödében „clausura" választatta el a szerzetesektől. Éppen ezért, ti. mert a templom nyugati része olyanok számára volt fenntartva, akik a szerzetesi fogadalmat nem tették le, nem egy ciszterci templomnak (pl. Eberbaoh) főkapuja Pannonhalmához hasonlóan nem a nyugati homlokzaton nyílik. L. Irmgard Dörrenberg, Das Zisterzienser-Kloster Maulbronn. (Würzburg, 1938) Die ZisterzienserArchitektur c. fejezet. 137