Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:

műemlékhelyreállítási munkánál nyilatkoznak meg hasonló mértékben. A restaurátor és az, építtető személyétől, esetleges kegyeleti szempontoktól és még sokminden mástól is függött, hogy a historizmus építészetének alkotókedve milyen teret kapott az egyes műemlékhelyreállítási munkák esetében. Levárdy három szakaszra bontja Storno pannonhalmi működését. Az altemplom és szentély munkáinál még meglehetősen szigorú restaurátori magatartást tanúsító építész a templomhajó bizonyosfokú átalakításától már nemi riad vissza, a kolostori kerengő helyreállításánál pedig már tág teret nyit az építészeti historizmus alkotókedvének megnyilatkozásai előtt. Egész munkájára jellemző azonban a falfelületeknek és a faragott részleteknek szemcséző kalapáccsal történő átdolgozása, amely megfosztotta emlékünket attól a szépségtől, amit a patinássá vált felületek látványa jelent, s eltüntette az eredeti szerszámnyomokat és a néhol még fellelhető falfestés nagy részét. Ettől a hibától még az altemplom esetében sem imaradt mentes, ahol a falfestésnek mindmáig láthatók kisebb nyomai.

2 Már a felületek megújítottsága is megsokszorozza minden olyan részletnek a jelentőségét, amelyik a múltszázadi restaurálást elkerülve hitelességének teljes fegyverzetében áll előttünk. Eddig ilyen középkori anyag — a kőtárban őrzött néhány faragott kőtől eltekintve — sem a templomban, sem a kolostori kerengőben nem volt ismeretes. Az 1961. évi munkálatok során feltárt értékes részletek jelentőségét nem utolsósorban ez a körülmény szabja meg. A pannonhalmi épületegyüttes középkori része — a templom és kerengő — mindezideig a Stomo-féle restauráláskor kialakított formájában állt szemünk előtt. Most olyan jelentős maradványok is feltárásra kerültek, amelyek a későközépkor óta elfalazva vagy betemetve álltak, s így azóta minden restaurálást és átalakítást elkerültek. 1961 második felében és 1962 elején került sor a pannonhalmi bencés főapátság kerengőjének és kolostorudvarának műemléki helyreállítására. A helyszini tudományos feltárások zöme — technikai okokból — a kivitelezés időszakában folyt, lehetőség szerint a kivitelezés megfelelő fázisát megelőzően. A most feltárt maradványok a templom és kolostor különböző építési korszakaiból valók, mindenekelőtt azonban Oros apát XIII. századi építkezéséből.

3 Mind az összefüggő épületmaradványok, mindpedig a másodlagosan felhasznált tagozott kőanyag a helyreállítás és a művészettörténet szempontjából egyaráír jelentős mértékben gyarapodtak meg. összefüggő épületmaradvány a XIII. századot megelőző időből eddig nem is volt ismeretes, s ebiből a korai időszakból a kőtár néhány faragványával, egy-két korábbi románkori eredetre való profilozású oszloplábbal kellett beérnünk. Most ilyen, XIII. sz. előtti részlet is feltárásra került, így a H. Gyürky Katalin által a nyugati kerengőfolyosóban feltárt dongaboltozatois helyiség (pince) boltváll alatti, kisméretű kváderkövekből készült falazata.

4 A boltozat maga és a homlokfalnak a boltváll magassága 2 Storno pannonhalmi munkásságának ezt a fokozatos irányváltoztatását 1. Levárdy 1. jegyz. i. ni. I. 40—41 és IV. 17, valamint uő.: Id. Storno Ferenc pannonhalmi működése. Klny. Soproni Szemle (1939). 3 A templom újjáépítés utáni felszentelésének időpontjára (1224 november) vonatkozóan 1. Levárdy 1. jegyz. i, m. II. 123—124. 4 Erre vonatkozóan LH, Gyürky Katalinnak az Arrabona jelen kötetében közölt tanulmányát. H. Gyürky azonban csak régészeti szempontból' foglalkozik ezzel a részlettel, s így periodizálásába ég pontosabb datálásába nem bocsátkozik. 132