Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:

A XIII. századi templom fa,lában feltárt homokkő falrészlet István király építkezéseit megelőző időszakra mutat. Már a legendák szavaiból 'kitűnik, hogy a hely, ahová a kolostort építik, régebbi hírnévnek örvend. Az itt letelepített szerzetesek összes kiváltságukat a hely nevezetes voltának köszönhetik. A legenda követhetően még a honfoglalást megelőző időkbe nyúlik vissza. 840-ben ugyanis Jámbor Lajos, frank király több pannóniai birtok között Pannonhalmát is (ad siccam Sabariam) a salzburgi érseknek adományozta.

9 Ebben az időben tehát már állhatott itt valamiféle egyházi létesítmény. Lehet, hogy csak egy remeteség tartotta fenn a hely emlékezetét. Ismeretes,

10 hogy a korai bencés monostorok szívesen telepedtek olyan helyekre, ahol a keresztény vallásnak már korábbi előzményei voltak, sőt a kor szokása szerint a kiemelkedőbb egyéniségek a rend tagjai közül hosszabb-rövidebb ideig remeteéletet folytattak. Nem lehetetlen tehát, hogy a brewnovi menekültek, Géza fejedelem jóváhagyása mellett a hegy tetején levő remetetelep lakói lehettek, míg István király fel nem építtette számukra a kolostort. Ilyen remeteség fennállása ebben az időben nem egyedülálló. 880-ban alapította például a passaui püspökség a zoborhegyi remeteséget.

11 A temlom falában levő és kétségtelenül a hegyből kivájt falmaradvány nem az egyedüli lelete a kutatásnak, mely kapcsolatba hozható egy korai remeteteleppel. A falmaradványtól D-re, de attól nem nagy távolságban a folyosó udvarranéző ablakai alatt, keskeny agyag alapfal került elő (8. kép), néhány nagyobb, beleágyazott folyami kaviccsal. A vékony fal K—Ny-i irányban halad, majd derékszögben É-felé fordul és behúzódik a kerengő fala alá. A folyosón a fal folytatása már nem került elő, mivel itt, a XV. századi kerengőfal mellett haladó korábbi (valószínűleg XIII. századi) alapfal megsemmisítette. Az agyagfal kezdetleges kunyhónak lehetett a fala, mely feltételezhetően több hasonló kunyhó társaságában a szentély körül helyezkedhetett el. Meg kell említenem, hogy ez utóbbi korai falmaradvány előtt, a kutatóárokban szúztalajnak vélt egyenletes homokban néhány töredék embercsont is került elő. Az elvégzett régészeti feltárás megfigyelései jóllehet pontosak voltak, a belőlük levont következtetés természetesen további bizonyításra szorul. Ez újabb tervszerű régészeti feltárásnak lenne a feladata. H. Gyürky Katalin 9 Mihályi E., Szt. István monostorai. Szt. István emlékkönyv. I. (Bp., 1938) 363, — Erdélyi L., A pannonhalmi főapátság története I. Idézi a Mon. Germ. Hist. Dipl. Tom. II. (1893) 394 adatait: 984-ben III. Ottó megerősítette a Salzburgi érsekséget azoknak a helyeknek birtokában, melyeket Nagy Károly hódítása után kapott. A felsoroltak között említi Pannonhalmát is. — Dercsényi Dezső véleménye, — melyet szíves volt közölni velem, — az, hogy a pannóniai rómaikori keresztény kultuszhelyek felújítása István király célzatos cselekedetei közé tartozhatott. (Lásd: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán, Bud. Rég. XIII. (1943) 288. 10 Cstemegi J., A tihanyi barlanglakások. AÉ (1946—1948) 396. 11 Váczy P., A magyarok kereszténysége a honfoglalás korában. Szent István emlékkönyv. I. 215. 130