Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Gergelyffy András–H. Gyürki Katalin– Kőfalvi Imre–Sedlmayr János: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez:

Kutatásukra itt természetesen már nem volt módunk. D-re feltártunk egy keskeny, párhuzamosan futó alapfalat, mely feltételezhetően a XIII. századi épülethez tartozott. A pince, mélységét tekintve és azt a tényt, hogy egyik falával a hegy oldalához támaszkodik, a D-i és a Ny-i épületszárnyaknak alapját képezte. A kolostor épületcsoportjának legmagasabb szintje ma is a quadra túra udvarán van, Az ezt körülvevő épületek udvarral ellentétes irányú homlokzata jelentős szintkülönbséggel a hegyoldalba épül (4. kép). A quadraturában a járószint a XV. században a fennálló épületrészek alapján a mainak megfelelően volt, a XIII. században azonban valamivel maga4. kép. A kőboltozatú pince quáderköves fala (feltárás közben). sabban lehetett. Erre bizonyítékul szolgál egyrészt az udvar DK-i sarkában feltárt két csontváz, melyek a mai felszín alatt mindössze 30 cm mélységben fekszenek, eredetileg azonban valószínűleg mélyebbre lettek elföldelve. A föld, melyben a csontvázak pihentek, X—

XI. századi hullám-vonalas kerámiát és XII. századi üst peremtöredékeit tartalmazta (5. kép). A szint egykori magasabb voltára másik bizonyítékunk a pince boltívének kiegészítése, melynek magassága a mai (tehát egyben a XV. századi) szint fölé emelkedik, elfér azonban azon szint alatt, melyet a folyosó D-i szárnyában, Gergelyffy András által újonnan feltárt XIII. századi ajtó (6. kép) küszöbe alatt képzeletben megvonhatunk. A pince tehát jól elfért a XIII. századi épület járószintje alatt. Korát régészeti-