Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Lengyel Alfréd: A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása

Tatára és Székesfehérvárra vezető hadászati, úgyszintén közlekedési főutak. Mindezek létezését az ásatások egykorú emlékei, de elsősorban a nagy számban előkerült sírleletek világosain igazolják. Ez a sűrű és a szélrózsa minden irányába tartó stratégiai útrendszer igen kedvező volt az itteni magyarság további életmódjának folytatására, amely a félnomád pásztorkodáson kívül portyázásokban és állandó kalandozásokban merült ki. Az ilyen válalkozások azonban korántsem történtek rendszertelenül, még kevésbé pusztítási szándékkal. Okuk időszakonként változott és részben a történelmi szükségszerűség természetes következményei voltak. Az első évtizedek hadakozásai az új haza elfoglalásával függtek össze és a hatalom-, a tekintély-elismerés kierőszakolását célozták. Amikor ezek a törekvések sikerrel jártak, sőt a magyarság adófizetésre is kötelezte nyugati szomszédjait, kisebb nyugalmi idő következett, bár csak átmenetileg. A törzs- és nemzetségfők birtokéhsége folytán a gens-ek középrétege egyre jobban kiszorult földjeiről, legelőiről s így a pásztortársadalom belső válsága akarva-akaratlanul is szükségessé tette a rablóháborúkinak nevezhető kalandozások kiterjesztését. A elszegényedett népelemnek nem maradt más választása, beállt a harcosak, katonáskodók táborába és a zsákmányszerzés reményében elősegítette az ilyen nemzetségfők, úgynevezett .,alvezérek" vagyonhalmozását és hatalmi befolyásának további erősödését.

12 Ezen a helyzeten csak az augsburgi ütközet (955-ben) katasztrófája tudott lényegében változtatni, amidőn a harcosok javarészével a csapatvezérek jelenrtősebbjei is elpusztultak és őseink — részben a belső osztályellentétek kiéleződése folytán is — belátták, hogy az örökös háborúskodások helyett inkább védekezésre kellene berendezkedniök a nyugat felé eső határvidéken. Ebben a korszakban kezdtek tehát kialakulni az itteni védővonalak, a természetes földrajzi akadályok beiktatásával s ezek egyike Győr megye mai területén is átvezetett. Az első és legerősebb ilyen jellegű védővonal, a tulajdonképpeni gyepű a Lajta és Morva mentén húzódott, míg a második a Rába folyó és a mocsaras területek kihas

ználásával Vasvártól (illetve Egervártól) kiindulva haladt felfelé egészen Kapuvárig, majd a Hanság északi szélétől folytatódott Mosón és a csallóközi Nyék érintésével északi irányban. A Győr megyét is átszelő belső gyepüvonulat a nyugati határvidéken kiépített védelmi rendszer harmadik vonalának felelt meg. Győr megyei szakasza a Rába és Marcal folyók medréhez alkalmazkodott, de alapjában véve a hajdani Arrabona helyén alakult várszerű erődítésre (földvárra) támaszkodott és kiterjedését, szerteágazásait azok a helynevek jelzik, illetve sejtetik, amelyek a gyepűrendszer belső szerkezetére, esetleg- a határvédelemre utalnak, vagy etimológiai tekintetben besenyő eredetű nyelvelemekből képződtek. Ezek közé tartoznak pl. a következők: Sövényháza (tulajdonképpen gyepű-sövény, a ház szó későbbi hozzáadás),

13 Bezi és Enese (mindkét hely besenyő telep volt), Lesvár (a vár szó ugyancsak későbbi keletű hozzáadás), Tét (besenyő személynév, egyben itt volt a legnagyobb besenyő szállás),

14 Ka jár (besenyő személynév), Kulcsod (gyepű-átjáróhely), Szap (besenyő személynév). 12 Elekes—Léderer—Székely i. m., 18. 13 Horváth M., Nyugati határvédelmünk stratégiai—taktikai jelentőségének néhány kérdése a XI—XII. században. HK (1957) 162—163. 14 Bisseni de Téth. ,— Fejér i. m. IV. % 87. — Továbbá: „Terra que olim fuit Bissenorum Téth vocata". Wenzel i. m. III. 198. 105