Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Krammer Jenő: Szőke Béla

badönti az Arany Oroszlánt, amelynek emeletén a múzeum helyiségei voltak. .,Tíz éves munkám, melyet teljesen ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül végeztem, elpusztult", jegyzi fel fájdalmasan. A mindent rombadöntő pusztító vihar után Szőke Bélának elölről kell kezdenie a munkát. Mivel Ersekújvárott ennek nem látja lehetőségét, elvállalja a háborúban tönkrement győri múzeum újjászervezését s 1946 végén a kedves Kisalföldjének egy délebbi szakaszán, a Dunántúlon folytatja kutató munkáját. 1948-ban a centenáriumi kiállítással ad életjelt magáról az igazgatása alá került újjáépülő győri múzeum. 1949-ben már megnyílt az állandó kiállítás. Közben, még 1948-ban Szegeden doktorál Szőke Béla régészetből és néprajzból. (Disszertációja: A Kisalföld honfoglaláskori betelepülése és az Árpádkori települési rend kialakulása.) Most elérkezettnek látja az időt, hogy rengeteg tervét megvalósítsa. Ásat és további ásatásokra készül, közben néprajzi tanulmányait is sajtó alá rendezi,

2 figyeli az újabb csehszlovák régészeti kutatásokat.

3 Ügy látszik szabadon kibontakozhat munkássága és elérkezett a nagy szintézisek ideje. A családi otthon is benépesedik, 1950-ben születik Béla fia, 1951-ben Judit leánya. Mint apa csupa szeretet, melegség, büszkeség, előre örül, hogy gyermekeit taníthatja és bevezetheti a szülőföld ismeretébe, megbecsülésébe. Ekkor alattomosan reátör az újabb megpróbáltatás, a betegség. 1951-ben a budapesti János Kórház tüdőosztályára kerül, éveken át ott is marad. 1954-ben megoperálják, de ekkor sem következik a gyógyulás, hosszabb-rövidebb otthonában töltött időközökkel megint csak nagyobbára kórházak lakója, ő, aki annyira szerette otthonát, feleségét és gyermekeit, íróasztalát. Ebben az időben bizonyosodik be a maga teljességében, hogy Szőke Béla nemcsak kitűnő tudós, igen derék ember, hanem hősi lélek, nagy lélek, aki a szenvedésben sem roppan össze. Műveinek bibliográfiája azt mutatja, hogy betegsége éveiben szaporodnak dolgozatai. Feldolgozza újabb ásatásainak eredményeit,

4 összefoglalja és rendezi a régibb anyagot,

5 ír az érsekújvári múzeumról szlovákul,

6 ismerteti cseh, szlovák és jugoszláv régészek munkáit. Állandóan jelennek meg tanulmányai az Archaeologiai Értesítőben (nagyobb összefoglaló dolgozata a bjelobrdoi kultúráról),

7 különböző magyar folyóiratokban, de a szlovák szakfolyóiratokban és kiadványokban is. Közben telik erejéből arra is, hogy kisebb érdekességeket is bemutasson: egy 18. századi szlovák verset,

8 egy elpusztult Czuczor levelet.

9 Változatlanul szívügye a honfoglaláskor feltárása.

10 Állandóan dolgozik kandidátusi értekezésén, amelyet 2 Az érsekújvári régi halászat emlékei. Ethnographia — Népélet LIX (1948) 1—4 sz. 128—133. 3 Ujabb csehszlovák kutatások és feltárások. AÉ (1951) 26—27. 4 Nemeskéri J. — Lipták P. — Szőke B., Le cimetière du XI

e siècle de Kénpuszta. AAA 3. (1953) 205—370. 5 Szőke B. — Nemeskéri J., Archeologické a antropologické poznatky z vyskumu v Besenove pri Suranoch. A Besenov (Zsitvabesnyői) — Papföldi őskori és 11.—12. századi temető. SA Roc. II. (1954) 105—135. 6 Z minulosti nausea v Novych Zámkoch na Slovensku. Archeologické rozhledy. VII. (1955) 4. sz. 528—529. 7 A bjelobrdoi kultúráról. AÉ (1959) 32—47. 8 Slovensky versik z XVIII. storocia. Studia Slavica. (1959) V. 446—447. 9 Egy elpusztult Czuczor levél, Arrabona (1960) 194. 10 Uzsoki A. — Szőke B., Honfoglaláskori magyar sírok Páliban. Arrabona (1960) 5—9. 7