Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Sótonyi László: Az öttevényi honfoglaláskori lófossiliák anatómiai vizsgálatav

nem érik. A végtagok alsó részein azonban a bőrt — miként 13., 14., 15. ábrán is látható — bizonyos magasságig érintetlenül hagyják. Ezután késsel a bőrt mindenütt, ahol csak lehet, a test felületéről óvatosan és fokozatosan- lefejtik. Ha a fejtés késsel tovább már nem eszközölhető simán, durvább módszerhez: a nyúzáshoz folyamodnak, melynek során durva, tompa eszközöket, így a taglót 12. ábra. Öttevényi honfoglalás-kori lókoponya alsó állkapcsának fontosabb méretei. (16. ábra) is igénybe veszik hátulsó végére fordítva. Közben a végtagokat lábtőben le-, illetve körkörös metszésekkel kettévágják úgy azonban, hogy a marokba fogható és erőteljes ráncigálásokat lehetővé tevő lábközepek a bőrrel való összeköttetésüket megtarthassák. Az ilyképpen fogantyú szerepet betöltő lábvégek megragadásával a bőrt nemcsak a lábak felső részeiről, hanem ezen túlmenően még a törzs oldaláról is aránylag könnyűszerrel le lehet rángatni. Végül már csak a hátvonalon marad a bőr összeköttetésben a törzzsel, melyet az állat oldalra fordításával ismét fejtve, tehát késhasználattal lehet teljes módon az állatról leszabadítani. Mint látjuk, az állat lebőrözése tulajdonképpen két fázisból áll, úgymint fejtésből (késsel) és nyúzásból (tompa, durvább eszközökkel). A lebőrözés eredménye az is, hogy a lábtőtől kezdve a végtagokat lecsonkolják és miután élvezeti vagy nagyobb anyagi értéket nem képviselnek, ezeket a végtagrészeket elhajítják, illetve elásás vagy elégetés kapcsán megsemmi42