Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Sótonyi László: Az öttevényi honfoglaláskori lófossiliák anatómiai vizsgálatav
esnek közelebb, ami a keleti származású lovak fejlett koponyaüregének sajátos alakulására enged következtetni. A homlokszélesség méretei az alsó határon állnak és mint ilyenek a Nagy D.-féle lelethez esnek közel. Az orbita méretei alapján viszont feltűnő egyezést állapíthatunk meg Bökönyi és Török megfelelő adatai között. Az arckoponya indexei is szorosan az átlagértékek körül ingadoznak. E körülmény is a keleti származás tényét támasztja alá. Ámbár a táblázatok viszonylag csak kevés méretet foglalnak magukba, mégis amellett tesznek bizonyságot, hogy az öttevényi fossiliák is közel állnak a honfoglaló magyarok lovainak csontjaihoz. Az a tény pedig, hogy az öttevényi lókoponya méreteiben megegyezik — legalább hozzávetőleges módon — az eddig ismertetett honfoglaláskorabeli koponyák típusával, igazolja Nagy D. ama feltevését is, hogy honfoglaló eleinknek már jól kitenyésztett és meglehetősen egyöntetű állományba tartozó lovaik voltak. 22 Az öttevényi lókoponya indexei sok tekintetben megegyeznek a hazánkban ma is élő arabs lóéval. Ez utóbbinak erősebb fejlettsége a szélesebb homlokban, a tarkóindex alacsonyabb értékében, valamint az autopódium csontjainak nagyobb méreteiben jut kifejezésre, ami a tenyésztési technikán kívül az intenzívebb tartásviszonyokkal függ kétségtelenül össze. A múlt és a jelen közti különbség érzékeltetésére legyen szabad az OBAYAN X. lábközépcsontjainak hosszát kiemelnem, mely a nagyobb marmagasság miatt 8—15 %-ka.l haladja meg a honfoglaláskori lovak azonos méretét. Az öttevényi ló marmagassága Kiesewalter 23 szerint 139,7 cm, Witt 24 szerint pedig 139,3 cm lehetne, ha az V. táblázatban közölt adatokat elfogadjuk. Leleteink lova ezek szerint kisebb termetű állat volt. Számított marmagassága közel áll Hankó adataihoz is, ki szerint a honfoglaló magyarok lovai „aránylag széles homlokú, kis és szárazfejű, tüzes szemű, száraz csánkú és acélos inú, eleven és átlagában 140 cm magasságú állatok" 25 voltak. Az eddig kiemelt lényegesebb sajátosságok, valamint a táblázatokban bővebben is rendelkezésre bocsátott méretek, indexek, illetve számadatok, továbbá az ábrákon megtalálható és értékelhető konstitucionális anatómiai bélyegek harmonikus érvényesülése alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az öttevényi lovas sír feltárása nyomán felszínre hozott és anatómiai vizsgálat céljából átadott fossilis csontok aprótestű, kb. 139—140 cm magas, extenzív viszonyokhoz szokott, gyorsjárású, szikár és acélos csontozatú lóból származnak, mely mai ismereteink mellett feltétlenül a keleti származású lovak fajtacsoportjába tartozott. Az általam végzett vizsgálatoknak az ad különleges jelentőséget, hogy viszonylag teljesnek mondható leletre támaszkodhattak, mert az eddig figyelemre kevéssé méltatott végtagcsontokat is gondosan begyűjtötték és így ezeken is lehetett megbízható quantitativ anatómiai vizsgálati adatokhoz jutni. 22 Nagy D., iJ m. 1002. 23 Nobis G., Zur Frühgeschichte der Pferdzucht. Die Pferde der Wikingerzeit aus Deutsehland, Norwegen und Island. Zeitschrift, f. Tierzüchtung u. Züchtungsbiologie 76 (1962) 132. közli: Kiesewalter L., Skeletmessungen am Pferde, Diss (Leipzig 1888). 24 Nobis G., i. h. közli: Witt, V. O., Die Pferde der Kurgane von Pasyryk. Sovjetskaja Archeologija XVI. (1952). 25 Hankó B., i. m. 20. 38
