Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben
hagyják a bőrben fejét, szarvait és patáit, 80 az osztyákok a 18. században áldozataiknál hasonló módon fejtették le bőrét. 81 A felsorolt párhuzamokból két lényeges jelenséget használhatunk fel az öttevényi lócsontos temetkezés megmagyarázására: 1. Az áldozati állatot (ló vagy rénszarvas) általában úgy nyúzzák le, hogy koponyáját és lábszárát bennehagyják a bőrben. 2. Az áldozati állat húsát elfogyasztják, eltorolják. Áldozatok bemutatásakor a lenyúzott bőrt ki szokták tömni, s a koponyát a lábszárcsontokkal együtt benne hagyják. E szokásnak azonban nemcsak a lóáldozat szempontjából volt jelentősége, hanem bizonyos szükségszerűséget is tekintetbe kell vennünk. A ló nyúzásánál a végtagok a legfontosabb szerepet töltötték be. 82 A két metacarpus és metatarsus felett ízületben elvágták a ló lábát, ezután a metacarpusokat és a metatarsusokat fogva végezték a nyúzás műveletét, melyet másképpen ésszerűen nem is lehet megvalósítani. A halott mellé a bőrben hagyott fejet és végtagokat — tehát az értéktelen részeket — helyezték honfoglaló őseink, míg az értékes húsos részt eltorolták. Ez a magyarázat kielégítő feleletet ad arra a kérdésre, hogy honfoglaláskori sírjainkban a lócsontok között általában miért csak a koponyát és a lábszárcsontokat találjuk a tarsustól és a carpustól lefelé. A halotti torhoz más állatot is öltek le, így az öttevényi sír esetén 4—5 éves juhot, melynek egyik combját tették a sírba, mint a halottnak kijáró részt. A sírgödör teknő alakja. A szakirodalomban általában kevés pontos leírást ismerünk a honfoglaláskori sírok alakjáról. Az eddig közzétett anyagban csak elvétve akad egy-egy ilyen irányú feljegyzés; rajzot, fényképet szintén alig találunk. Az öttevényi padkás sír mélyebb sírrésze, — melybe a halottat fektették — hosszában és széltében is teknőalakú. Nálunk először a gombási síroknál figyelték meg, hogy aljuk „teknőalakú, s gondosan kisikárolt" volt. 83 A pali temető nyolc feltárt sírjának vége lekerekített, az 1. és 7. sír alja hosszában és széltében is teknőalakú. 84 A hazai irodalomból több példát nem ismerünk. A szlovákiai Velky Grob (Senec közelében) melletti 9. századi szláv temetőben Chropovsky S5 közlése szerint a 11. sír teknőalakú volt, s ezt ritka jelenségnek mondja. A sírgödör lábfelőli része jóval magasabb volt a fejfelőlinél. A teknőalakra elfogadható magyarázatot egyelőre nem tudunk. Legegyszerűbb magyarázatnak az látszik, hogy az akkori szerszámok fejletlen alakja miatt az ilyen teknőalak kivájása ment a legkönnyebben. A bashalmi temető D(10) sírjában talált ívelt élű vaskapa, 86 vagy a kecskeméti honfoglaláskori 80 Munkácsi i. m. 321. 81 Krohn i. m. 202—203. 82 Erre Sótonyi László egyetemi adjunktus hívta fel a figyelmemet. A mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Állatanatómiai Tanszékéneik vágóhídi gyakorlatain végzett kutatásai és megfigyelései szerint a lóbőr lenyúzásának elengedhetetlen feltétele, hogy a lábcsontok bennemaradjanak a bőrben. A metacarpus és a metatarsus megmarkolásával lehet csak olyan erőt kifejteni és fogást alkalmazni, hogy a bőrt eredményesen lehessen lenyúzni. V. ö. Sótonyi L. i. m. 83 MHK 620. — Szendrey, i. m. 14. 84 Uzsoki A. — Szőke B., Honfoglaláskori magyar sírok Páliban. Arrabona 2. (1960) 6—8. II. t. 1. sír és 3. ábra. 85 Chropovsky, B., Slovenské pohrebisko z 9. st. vo Vel'kom Grobe. SA V—1. (1957) 175. obr. 4., tab. I. 86 Dienes, AÉ (1957) 25; AAA (1956) LXXII. t. 3. 22
