Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Balázs Péter: Győr megyei parasztmozgalmak 1848-ban

tik, hogy a szerzőtől a már előre kifizetett dij és nyomtatási költségek megtérítését követelje.. ."

40 Nem tudjuk, hogyan alakult Győr megyében a „becsét vesztett" és „korszerűtlenné vált" nyomtatvány szerzőjének ügye, de ez Vas Gereben szempontjából már nem is lehetett nagyon lényeges. Az öreg ABC-t ugyanis — most már a „király kegyes engedelméből és parancsolatjából" — a tavasz folyamán „A király tanácsadója megmagyarázza a népnek az uj törvényeket" címmel az egyetemi nyomda is kiadta. Ezt követően a kormány a parasztok között való terjesztésre Nép Barátja címen néplapot indított, s miután Arany János ennek szerkesztését nem vállalta, a kezdetben Aranynak felajánlott magas szerkesztői díjazásért Vas Gereben lett a lap szerkesztője.

41 Említést érdemel a Nép Barátja egy-két Győr megyei vonatkozású cikke. Az 1848. augusztus 6-i számban „Fekete leves néhány öttevényi polgártársnak" cím alatt Vas Gereben korholja az öttevényieket, mert hallomása szerint azok . úgy nyilatkoztak, hogy csak akkor hajlandók katonának menni, ha a gróf Viczay is annyi katonát ád, ahány fél jobbágytelek telne ki birtokából. Nem sokkal később, az augusztus 20-i számban Csanaki község aláírással levelet olvashatunk, amelyet minden bizonnyal maga Vas Gereben írt, hogy saját elképzeléseit ebben a formában is népszerűsítse. A levél — miután megköszöni azt a hét darab újságot, amelyet a helység bírája kapott a szegény lakosok között való szétosztás céljából — a lakosok hangulatáról a következő képet festi: „Midőn a nótáriusunk biró uram házánál az egész becsületes gazdák uraméknak az újságokat fölolvasta, igaz lelkünkre mondjuk, még a könnyeink is potyogtak; elhihetik ám kigyelmetek ... De hogyis ne hullottak volna örömkönnyein, midőn azt értettük belőle, hogy azok a jó nemesuraimék a múlt détán a jobbágyoknak örökre elengedték a szolgálatot, vagyis hogy végét szakasztották a robotnak és a dézsmának és pedig ugy, hogy e szives gráciájukért csak egy krajcárt sem követelnek rajtunk váltság fejében, hanem a státus fogja nekik a kárpótlást megfizetni... No itt elakad a nyelvünk, mint a néma gyermeké s alig tudunk szóhoz jutni, mellyel nemesuraiméknak és az egész státusnak hozzánk viseltetett kegyes gráciájukat szépen megköszönhetnénk..." Felemlítik ugyan a szőlődézsma elleni panaszukat, de — mennyire Vas Gereben szája íze szerinti szavak ezek! — kijelentik, hogy e miatt nem zúgolódnak, nem nyugtalankodnak s nem háborgatják a földesurat, hanem „békében elvárják a jövőt." Végezetül azt is megígérik, hogy ha „bölcs tanácsra" lesz szükségük, meg fogják keresni Vas Gereben házát. Az előzőekben már volt módunk a parasztok valódi hangulatával és elégedetlenségével megismerkedni. A most közölt idézet s a Nép Barátja hasonló cikkei alapján viszont könnyen megérthetjük Petőfi felháborodását, aki erről az uraknak hízelgő újságról úgy nyilatkozott, hogy az a „legpecsovicsabb lap széles e hazában", amely naiv egyoldalúsággal „a népet bornyu csordának tekinti." De nem volt más véleményen Táncsics Mihály sem, amit a Nép Barátjáról írt alábbi sorai tanúsítanak: „Ez azt hiszi, hogy ti falusi barátim valóságos sült bolondok vagytok; ugy beszél nektek, mintha nem is volna józan 40 GYÁL Győr megyei közgyűlési jegyzőkönyv 2351/1848. 41 Évenként 600 forintot kapott, azonkívül övé lett a Közoktatásügyi Minisztérium segélyalapjából nyomtatott ezer példány előfizetési összege, mintegy évi 3—4 ezer forint. A munkatársak cikkeinek díjazására évi 2 ezer forint állt rendelkezésére. Ld. Vali i. m. 24. 186