Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Balázs Péter: Győr megyei parasztmozgalmak 1848-ban

irtott s elszaparodott nyulak a vetésekben szörnyű pusztítást végeznek s a kárck meggátlására a gróf Viczay uraság egyetlen lépést sem tesz, sőt ez a pusztítás még azzal is tetéztetik, hogy az uraság határukra erőszakolt „néhány ezerre menő sáskái", vagyis birkái a különben is erőnélküli évben a gyéren tenyésző táplálékot barmaik elől lecafatolják. Ez annál elszomorítóbb számukra nézve, mert ez évben már a szomszédos lébényszentmiklósi uraságnál sem bérelhettek kaszáló rétet s így vonós marháik elpusztulása miatt eshetnek végelszegényedésbe. Hathatós intézkedésért esedeznek, hogy addig is, amíg elkülönözési perük a jelen zavaros idők felderülése után befejeztetik, az „egyéb iránt tisztelt gróf úr" birkáinak más határban etetéséről s az ő határukból való eltávolításáról törvényszerűleg hovahamarább gondoskodás történjék, amit emberiségi és felebaráti szeretetből is igényelnek — „élő világ előtt tudva lévő sanyargatásukért' a földesúr lévén a felelős.

12 A birkalegeltetéssel kapcsolatban több község is hasonló panasszal fordul a megyei hatósághoz. A rárói „adózó jobbágyok" március 26-án írt beadványukban elmondják, hogy az uraság a határukban való birkalegeltetést 8 évvel azelőtt kezdte meg s azóta legelőjük a birkák szaporodásával mind jobban pusztul. Ennek következtében oda jutottak, hogy saját vonós marháik részére is évenként pénzes legelőt kell bérelniök, sőt apróbb marháik a sovány legelő miatt többször eldöglöttek. Ezt mindeddig jobbágyi türelemmel elnézték azon reményben, hogy az elkülönözés alkalmával az urasággal való közös legelőhasználat úgyis meg fog szűnni. Miután azonban a legújabban kiadott rendelkezésekből azt értik, hogy ahol az elkülönözés még nem történt meg, ott a legeltetésre nézve továbbra is megmarad az eddigi gyakorlat, attól tartanak, hogy ez a sérelem és teher rajtuk, sőt még maradékaikon is örökös leend. Kérik tehát a „Tekintetes Nemes Vármegyét", hogy határukban a birkajárásnak megszüntetését kegyesen eszközölje ki.

13 Az abdaiak arról panaszkodnak beadványukban, hogy az uraság téglavetője legelőjüket rongálja.

14 Kóny község lakói levelükben elmondják, hogy az uraság birkái a tarlón legelve nekik nagy károkat okoznak.

15 A dunaszentpáli lakosok a megyei képviselő bizottmányhoz írt levelükben azzal vádolják földesurukat, hogy az a rárói helységet eladva, minden azon határban volt birkáit az ő szegény kopár mezejű határukba hajtatta s a mostani száraz esztendőben gyéren sarjadzó mezejüket barmaik elől szörnyen lecafatoltatja. Ezt a pusztítást a három éve nem irtott nyulak özöne még inkább súlyosbítja. Kérik hát a megyei hatóság intézkedését, hogy azon úri „sáskáktól" megmenekülhessenek s „visszaélés rajtuk ne gyakoroltassék." A fehértóiak nem kérvényeznek, hanem egyszerűen lehajtják földesuruknak, a győri káptalannak marháit a közös legelőről.

16 A megyei hatóság emberei a legtöbb esetben — főképpen ha a földesurak oldaláról érkezett a panasz a parasztok túlkapásai ellen, de gyakran a parasztok beadványaira is — helyszíni vizsgálatot tartottak a kérdéses községben. Nem tudunk róla, hogy a kiküldött bizottságok egyetlen esetben is a parasztok javára döntöttek volna. Már láttuk, hogy az öttevényszigetiek panaszában meg12 GYÁL Győr megyei közgyűlési iratok 2353/1848. 13 GYÁL Győr megyei alispáni iratok 1674/1848. 14 GYÁL Győr megyei közgyűlési iratok 2356/1848. 15 GYÁL Győr megyei közgyűlési iratok 2436/1848. 16 Dunaszentpálra vonatkozóan GYÁL Győr megyei alispáni iratok 1673/1848/ Fehértóra vonatkozóan Jelenkor 1848. máj. 14-i sz. 180