Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben

a mártélyi (Hódmezővásárhely mellett)

v avar temető 5. sírjának két kengyele.

28 Mindkét kengyel széles talpa enyhén felfelé ível, mint az öttevényi háromszögalakú kengyel talpa, a szárak csatlakozásánál pedig oldalperemük van. A kengyelek füle laposra kalapált, igen kicsi szíjnyílásuk van. Az Eisner által közölt túrócszentmártoni (Martin, Csehszlovákia) kengyel

29 a mártélyi kengyelekhez hasonló. A keszthelyi avar temető kengyelének

30 szárai félköríves hajlásúak, széles talpa és oldalpereme van, meglehetősen nagy füle szinte nyak nélkül ül a szárakon. A Radvan nad Dunajom melletti avar temető A. sírjának két kengyele

31 felfelé hajló talpával, s általában a többi sír kengyelének nagy része vonalvezetésben rokonságot mutat az öttevényivel.

32 E párhuzamok ismertetése után megállapíthatjuk, hogy az öttevényi villásszárú kengyel kialakulására is az avarkori kengyel volt hatással. Az előbb említett kengyeltípushoz hasonló ívelésű a mordvin kengyel, talpa alatt azonban 3 borda húzódik — nálunk is vannak ilyenek — e bordák pedig átmennek az oldalperemre is. Schlieben, Aspelin után egy mordvin kengyelt a 8. századra keltez.

33 Aspelin Tambov lelőhelyről az előbbiekhez hasonló, tipikus mordvin kengyelt közöl,

34 melynek talpkiképzése szintén hárombordás. Az öttevényi villásszárú kengyel az említett kengyelekkel rokon, míg a bashalmi és budapesti kengyelek vele egy típust alkotnak. László Gyula a budapesti kengyelt nyugati formájúnak mondja, s valóban ez a típus Nyugaton a normann lovasságnál is használatban volt. A Bayeux-i, 11. századvégi falkárpiton Hóditó Vilmos normann lovasságánál kétfajta kengyeltípust látunk ábrázolva. Az egyik fajta félköríves szárú, egyenes talpú,

35 a másik típus pedig kissé csúcsívesen villás szárú, ugyancsak egyenes talppal.

36 A két típus átmeneti példánya az öttevényi kengyel. A falkárpit tanúsága szerint NyugatEurópában all. század végén még használatban voltak ezek a kengyelek; véleményünk szerint az avarsággal és a honfoglaló magyarsággal létesült kapcsolat révén jutottak el Nyugatra, s itt alakult ki tipikus formájuk. Hampel véleménye szerint a vaskengyelt a normannok keleti lovasnépektől vették át, Lindenschmidt ugyanis Németországban a Meroving korszak sírjaiban nem talált vaskengyelt, ez itt csak a 8. században jelent meg először, s az avarsággal vívott harcokkal hozható kapcsolatba.

37 A fémkengyelt az avarok hozták 28 Farkas S., Népvándorláskori temető Mártélyon. AÉ (1892) 422. D. tábla 1, 2. 29 Eisner, J., Slovensko v Praveku. (Bratislava, 1933) 251. Obr. 22. 6. 30 Lipp V., A keszthelyi sírmezők. (Bpest, 1884) 17., II. t. 22. — Hampel J., A régibb középkor emlékei a Magyarhonban. (Bpest, 1894) 100., XCVII. 3. 31 Budinsky-Kricka, V., Pohrebisko' z neskorej doby avarskej v Zitavskej Tóni na Slovensku. SA IV—1 (1956) Tab. XIV. 6. 7. — A Győr-Üj temetőből származó villásszárú két avar kengyel talpa is felfelé ível: Fettich N., Győr a népvándorláskorban. (Győr, 1943) V. t. 5—6. 32 Uo. Tab. XV. 2. 3., Tab. XXVI. 9. 10., Tab. XXXIII. 20. 21. 33 Schlieben i. m. 222. Taf. I. 40. 34 Aspelin, J. R., Antiquités du Nord Finno Ougrien. III. L'âge du fer. (Helsinki, 1878) 187., 863. kép. 35 The Bayeux Tapestry. (London, 1957) III. 3. színes táblán Hódító Vilmos két normann követe mögött egy törpe a követek lovainak gyeplőjét fogja. A sárga színű lóról lecsüngő kengyel félköríves szárú s egyenes talpú. 36 Uo. a 12. színes táblán azt a jelenetet láthatjuk, amikor Harold gyalogsága visszaveri a normann lovasságot. Az; egyik, farára eső lóról lecsüngő kengyel villásszárú típus, sőt majdnem csúcsíves, amilyen az észak-európai leletanyagban eléggé általános. \ 37 Hampel, Alt. I. 217. 2 Aroalbona 17