Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben

század második felében messze kisugárzott nyugatra és észak-nyugatra.

20 A későavarkori kengyel magán viseli úgyszólván mindazon jegyeket, melyek az öttevényivel rokon háromszögalakú kengyeleket jellemzik:

21 a széles fület, a többé-kevésbé ívesen hajló szárakat, melyek lenyúlnak a széles és többnyire felfelé ívelő talp alá. — A későavarkori kengyel lehetett a minta, melyből kialakult a Nyugat- és Észak-Európában használatos kengyel. Ez utóbbi kengyeltípus a 10. század második felében megváltozott formában került hozzánk vissza, ugyanakkor, amikor a Baltikum és Lengyelország felől mind tömegesebben jelent meg hazánkban az ún. törtezüst leletekből készült változatos ékszeráru.

22 Megállapításunkat igazolja a háromszögalakú, szélesfülű kengyelek földrajzi elterjedése a Kárpátmedencében. Ilyen kengyelek részben a Kárpátok északnyugati hágóin át, majd a Vág és a Nyitra folyók mentén, részben az észak-keleti hágókon át és a Tisza mentén kerültek hozzánk. E helyektől délre a Kárpátmedence nagyobbik felében ez a kengyelforma nem honos. 2. A másik kengyel villásszárú (5. ábra 6.), rombusz keresztmetszetű szárai hegyesszögben csatlakoznak a széles, lapos talphoz, illetőleg alatta bordát alkotnak. (6. ábra 3, 4.) Az előbbi kengyelhez hasonlóan, ennek is oldalpereme van a talpnál, melyen a szárak ugyancsak bordát alkotnak. Erősen rozsdás füle lapos, téglalapalakú szíjnyílással; a fület a szárakkal széles, lapos nyak köti össze. A kengyel a rozsdásodás miatt 3 különálló darabra van törve. Kovácsolt vasból készült. Méreteit csak megközelítő pontossággal tudjuk megadni; M: 17,3 cm; legnagyobb Sz: 11,5 cm; talp Sz: 3,9 cm. A hazai honfoglaláskori leletanyagban ez a kengyeltípus is ritka. Ehhez hasonló, de kissé más fülkiképzésű kengyelt ismertet László Gyula Budapest területéről s nyugati formájúnak mondja.

23 A bashalmi (Szabolcs m.) honfogJaláskori magyar temető (3.)d sírjának kengyele

24 hasonló az öttevényihez, s ugyanannak a temetőnek (22.)j sírjából származó töredékes kengyelszárak

25 is hasonló ívelésűek. Az öttevényi kengyelhez hasonlóak, de már nem annyira szétágazó szárúak a Koroncó-újtelepi honfoglaláskori lovas sír vaskengyelei.

26 A szárak nem szögben, hanem kissé lekerekítve mennek át a talpba. A zselizkislaki (Somogy m.) lovassír félköríves szárú kengyelének széles, lapos talpa van s a szárak csatlakozásánál oldalpereme.

27 E kengyelhez hasonló kiképzésű 20 Szőke B., Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donaugebiet in der Spätawarenzeit. Studia Slavica (1960) 75—112. 21 Későavarkori kengyeleket lásd az alábbi lelőhelyekről: Regfog (Tolna m.) (Alt. III. 196. t. 1, 2.) — Vörösmart (Baranya m.) (Alt. III. 499. t. 1, 2.) — Turócszentmárton (Martin, Csehszlovákia) (Filip, J., Praveké Ceskoslovensko. [Praha, 1948] 337. 3.) — Dévényújfalu (Devinska Nova Ves, Csehszlovákia) (Eisner, J., Devinska Nova Ves [Bratislava, 1952] 11. t. 11; 50. t. 11, 12.; 70. t. 11.; 113. t. 15.) — Brodski Dreovac (Jugoszlávia) (Vinski-Gasparini, K. — Ercegovic', S., Ranosrédnjovjekovno groblje u Brodskom Drenovcu. Vjesnik. [Zagreb, 1958] IX. t. 1, 2.; XII. t. 1, 2; XIII. t. 1, 2.). 22 Szőke B., AÉ (1959) 44, 45. 23 László Gy., Budapest a népvándorláskorban. Budapest története. I. Második rész (Bpest, 1942) 799. CXLVI. 7. 24 Dienes I., Un cimetière de hongrois conquérants à Bashalom. AAA VIII. (1956) 252, LXVIII. 5. 25 Uo. LXXI. 10. 26 A két Koroncó-újtelepi kengyel a győri Xántus János Múzeumban van. Szőke Béla közölte: Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez. AÉ (1954) 127. XXIV. t. 4 5. ' 27 Hampel, UT 151. 39. tábla B. 3. 16