Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Vörös Károly: Egy borbélylegény napjai Győrben 1823-ban

jövedelme apad el: a műhely bevételei egyre csökkennek s az öreg ember és öreg felesége egyre inkább csupán máról-holnapra él. Az utolsó évek kicsinyes és egyre fojtogatóbb anyagi gondok között telnek el, egyre megkeseredettebb légkörben, állandó perpatvarban vakság felé közeledő feleségével. 1876-ban még él; élete további — feltehetőleg már csak rövid — szakaszáról egyelőre nincs adatunk. Mindazt, amit életéről a fentiekben elmondottunk, visszaemlékezéseiből és naplójából tudjuk. 42 éves és már csaknem 20 éve veszprémi lakos, mikor 1846-ban napló vezetésébe kezd, majd az 50-es években, ennek mintegy bevezetéseképpen, összefüggő visszaemlékezések formájában megírja élete első négy évtizedének történetét is. Utóbbiaknak csak első fele maradt ránk, a naplókból pedig csupán egy későbbi, általa készített szemelvényes válogatás: együttesen még így is 5 vastag kéziratos kötet. Gazdag anyag ahhoz, hogy belőle megállapíthassuk: szerzőjük — bár a kispolgár jellegzetes, az átélt dolgokat a művészi átformálás, stilizálás, általában a típusteremtés minden igénye nélkül reprodukáló s értékelő, jellegzetes látásmódjánál mélyebbre nem pillant, — sőt erre még igénye sincs, — megfelelő környezet, tanulmányok, mások segítőkészsége mellett irodalmilag kétségtelenül többre is fejlődhetett volna. Olvasottsága, világos stílusa, jó kifejező képessége így is csupa olyan tulajdonság, melyek írásának, — ha azt irodalmi rangra nem emelik is — de — figyelembevéve látásmódjának előnyeit, de korlátait is — a dokumentum értékét és hitelét feltétlenül megadják.

2 Győri élményeit Francsics, mint látni fogjuk, nem sok szépítéssel írja le, hanem azzal a rezignált, szinte már személytelen tárgyilagossággal, melyet visszaemlékezéseinek más helyén is megfigyelhetünk. A környezet: a város és a társadalom leírása nem is igen kap helyet e visszaemlékezésekben, — csak egy helyen nevezi Győrt gyönyörű kis városnak. Néhány jó képet kapunk a győri mesterlegények életéről, szokásairól is. De ettől eltekintve győri visszaemlékezései csaknem teljes egészének Lakász Péter úr Karmelita utcai borbélyműhelyének négy fala szab határt. S legnagyobb részükben mindössze két történet köré csoportosulnak: hogyan vágja fejbe gyertyatartóval egy szemtelenkedő német kollégáját, és hogyan veri véresre vele nyelvelő szerencsétlen kisinasukat. Kétségtelen, egyik történet sem alkalmas arra, hogy a szerzőt előnyös színben tüntesse fel olvasói előtt, s első látásra még az is vitatható, hogy a két történetnek van-e valamilyen általános, társadalmi tanulsága. Ha azonban végigolvassuk őket, s utánuk Francsics inaséveinek a visszaemlékezésekből kibontakozó leírását, az egyén ellenszenves magatartása mögött egyszerre megláthatjuk az arra ugyan nyilván nem tudatos hatást gyakorló, de már egyáltalán nem egyéni, hanem nagyon is társadalmi indítóokokat is. Melyeknek felismerése és hatásaikkal való összekapcsolása a két történetnek, s ezen belül az egyén bennük megmutatkozó magatartásának is, társadalmilag tipikus jelleget ad. 2 Francsics kéziratát öt kötetben Quart. Hung. 1550. szám alatt az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi. Valamennyi, Francsics életére vonatkozó adatunk innen származik. Meg kívánom jegyezni, hogy Francsics visszaemlékezéseinek vasi vonatkozású részleteit a Vasi Szemle 1962. évi folyamában teszem közzé. Szombathelyi élményei ennek alapján összehasonlíthatók a győriekkel. 159