Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Vörös Károly: Egy borbélylegény napjai Győrben 1823-ban

EGY BORBÉLYLEGÉNY NAPJAI GYŐRBEN 1823-BAN „Győr délnyugatról kecses hegysortól szegélyezett, tágas, messze síkon terül el, a Rába, Rábca és a győri Duna összefolyási pontjához épülve. A folyamok egybeszakadása délkeleti zugában fekszik a Belváros, melynek déli s keleti oldalán a bástyák már leromboltatván vidám külváros épül körüle. A Rábán túl, a bécsi út mentében a hosszú Újváros; a folyamok közepett a zsidók telepe, az úgynevezett győri sziget; a Duna északi partján pedig Révfalu terjednek ki", — így pillantják meg messziről a várost a reformkor végének Győr felé utazói. Beérve a falak közé értékelésüknek szempontjai már megoszlanak: így egyikük dicséri az épületek nagyságát, de kárhoztatja kevéssé díszes voltukat, — a másik lelkiismeretesen felsorolja a városban létező gazdasági és kulturális intézményeket. Abban azonban mindnyájan megegyeznek, hogy kiemelik: a város mind gazdaságilag, mind kulturálisan, mind lakosainak életformáját tekintve a polgárosodásnak magas fokán áll. Joggal és helyesen látják ennek főokát a városnak a dunai gabonakereskedelemben vitt fontos szerepében. De nem kisebb szerepe van ebben Győr kézműiparának sem, s bár a polgári vagyon nagy része a kisszámú, és főleg magyar kereskedő réteg kezén halmozódik fel, a polgárság számban túlnyomó részét a (nagy többségében német) jómódú, széles, céhes iparosréteg alkotja. A győri iparos szaktudása és ügyessége (ha az ipar továbbfejlődését az elavult céhrendszer még akadályozza is) már messzeföldön ismert. Tudásukat és ügyességüket 1846-ban a Védegylet rendezte nagyszabású iparkiállítás ismertette meg az országgal. „Győr mint iparűző és kereskedő város is nagy tekintetben érdemli figyelmünket: ügyes kézművesei munkáit és a honi ipar körül szerzett érdemeit a fővárosiak is méltányolva ismerik" — emeli ki 1845-ben Győrt jellemezve Vahot Imre.

1 E győri kézműipar termékeinek gazdag emlékanyaga ma ott sorakozik az Apáturház, a győri múzeum kiállítási termeiben és raktáraiban: remek bútorok, fémmunkák, egy-egy ruhadarab, találékony szerkezetek; egy erősen polgáriasult városi társadalom okos, gyakorlatias és ugyanakkor kifinomult formájú használati és dísztárgyai. Mellettük megtaláljuk a céhéletnek, a szervezet működésének számos tárgyi emlékét is: a díszesen faragott céhládákat, céhbehívó táblákat, korsókat, remekeket; böngészhetünk céhszabályzatokat és vándorkönyveket: messzeföldet bejárt mesterlegények bizonyítványait, — s felszabadulásuk dokumentumait: a segéd-, majd később mesterleveleket. 1 A győri városképre és gazdasági viszonyokra: Csatáry O., Győri frescok. Életképek VI. (1846) 653—656., 688—691. — Vahot I., Uti emlények. Pesti Divatlap (1845) 1261—1264. 157