Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

A. Lengyel: Das reformzeitliche Komitat Győr im Dienste des fortschrittlichen Bildungswesens

talán sürgette a közoktatási reformokat, a bécsi kormányzat egyre csak azt hajtogatta, hogy „a tanügy rendezése nem az országgyűlés joga, hanem őfelsége jura privatissima-i közé tartozik."

34 A király viszont a szoros értelemben vett nevelési kérdésekkel csak nagyon keveset foglalkozott s főleg magyar viszonylatban szándékosan halogatta az érdemleges intézkedéseket. De ettől függetlenül, a Habsburg-politikának egyik sarkalatos tétele volt, hogy a műveltségi színvonal emelésének a nép szélesebb rétegeire való kiterjesztése érdekellentétben áll az udvar abszolutisztikus célkitűzéseivel. — A magyar nyelv használatának általánossá tételéről szóló postulatumok azonban szerencsére ekkor már a legfelsőbb helyen is meggyőző erővel hatottak, úgy annyira, hogy az 1844 nyarán (jún. 17-én) kelt királyi kézirat az ország határain belül hivatalossá és kötelezővé nyilvánította a hazai nyelven folytatandó közoktatást. De a vármegyék kezdeményezésére a további eredmények láncolata is jelezte a nyelvharc körüli kívánalmak betelj esedését. Sőt a köznemesség helyenkint túlzásokba is ment a minden áron magyarosítani akaró törekvéseiben s ezek a kilengések már rossz szolgálatokat tettek a belső egység kialakítására irányuló szándékoknak, inkább elmérgesítették az idegen nemzetiségekkel fennálló, amúgyis érzékennyé vált, korábbi jó viszonyt. A negyvenes évek közepe táján egyébként a valóban haladó jellegű elgondolásokat — részben Győr megyében is — egyre jobban a nemesi reformpolitika olyan áramlatai váltották fel, amelyek a belső átalakulást a nemzeti függetlenséggel összekapcsoló program hangoztatásával tulajdonképpen a rendi osztályuralom fenntartását és hatalmi befolyásának megerősítését célozták. — A nép érdekeit szolgáló, igazi reformtervek a nevelésügy síkján is csak évekkel később, 1848 tavaszán érlelődtek meg, de megvalósításukat a kamarilla a szabadságharc vérbefojtásával lehetetlenné tette. Utána ismét hosszú időnek kellett eltelnie, míg a valamennyire is megnyugtató intézkedések, az akkori értelemben vett korszerű jogszabályok kivívására sor kerülhetett. Mint Fináczy írja egyik idevágó pedagógiai munkájában: „Nem sikerült a köznevelési szerves törvény megalkotása a reformkorszak országgyűléseinek sem. A világosi katasztrófa nyomában járó elnyomatásnak kellett bekövetkeznie és elmúlnia, hogy 1868-ban és 1883-ban a magyar közoktatás nagy szintézise a nemzeti közösséget alkotó összes tényezőknek részvételével létrejöhessen."

35 Lengyel Alfréd * * * DAS REFORMZEITLICHE KOMITAT GYŐR IM DIENSTE DES FORTSCHRITTLICHEN BILDUNGSWESENS In den ersten Jahren der Reformzeit, an der Schwelle der dreissiger Jahre des vergangenen Jahrhunderts, zur Zeit des heissen Ringens um nationale Selbständigkeit und der landweiten Durchdringung der ungarischen Sprache standen Probleme an der Tagesordnung des Parlamentes zur Debatte, die bereits früher angeschnitten worden waren, deren Lösung aber immer wieder durch machthaberische Kräftefaktoren vereitelt wurden. Hieziu gehörten — unter anderem — Fragen, die mit dem Bildungswesen im Zusammenhang standen, da doch seit der praktischen Anwendung der Ratio educationis (1777) keine Fortschritte auf diesem Gebiet gemacht wurden. Nur auf dem Gebiet der Spracherneuerung waren wesentliche Initiativen zu verzeichnen und am Erfolg derselben hatte das Komitat Győr grossen Anteil. Der Tafel34 Komis i. m.: II. köt. 63. 35 Fináczy E., Az újkori nevelés története. (Bpest. 1927). 391. 152