Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben

A sírrajzon feltüntetett fekvésük rögzítése elbeszélés alapján történt, ezért nem tekinthető teljesen hitelesnek. — A kengyelpár két különböző alakú darabból áll. 1. Az egyik kengyel háromszögalakú. (5. ábra, 5.) Félkör keresztmetszetű szárait a háromszög csúcsánál gomb fogja össze, efölött lapos, széles fül van, ez a rozsdásodás miatt hiányos. A szárak a talp felé kissé ívesen hajolnak. A talp széles, egyhén felfelé ívelő s a száraknál oldalperemet alkot. Ezen a pere6. ábra. 1. A háromszög alakú kengyel oldalnézete és (2.) talpa alulról; 3. a villásszárú kengyel oldalnézete és (4) talpa alulról. men a kengyelszárak bordaszerűen kiemelkednek. (6. ábra 1, 2.) A kengyel kovácsolt vasbór készült, erősen rozsdás. M: 19,5 cm, a szárak közti legnagyobb távolság: 12,2 cm; a talp H: 10,0 cm; Sz: 4,0 cm. Hampel ősi alakúnak tartja a háromszögalakú kengyelt, „mely valószínűleg két fapálcából és egy talpfából alakult...", a fül alatti gyűrűs tag pedig a két szárat összefogó csomó csökevénye.

4 — Zschüle és Forr

er — nyilván tipológiai elgondolásból — a keresztfával ellátott bőrkengyelben keresik a háromszögalakú fémkengyelek ősét. Bizonyítékul Patagóniából származó, bőrből és fából készült primitív kengyelt közölnek.

5 A honfoglaló magyarság régészeti emlékei között ritkák a háromszögalakú kengyelek; általánosan elterjedt a kerek, körtealakú kengyel. Az öttevényi ken4 Hampel J., Ujabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. (A továbbiakban: UT) (Bpest, 1907) 58. 5 Zschüle, R. — Forrer R., Die Steigbügel in ihrer Formen-Entwicklung. (Berlin, 1896) 5. Taf. I. 2, 4. 14