Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Csatkai Endre: Adatok a győri könyv történetéhez

győri nyomdász mellé állt, 1752. december 1-én leírt Sopron városához, hogy elkobzás terhe alatt tiltsa meg Siessnek a naptárok terjesztését. A soproni tanács december 18-án jelentette a helytartó tanácsnak, hogy Siess néhány példány eladását nem tagadta el, a kétféle 16-od rétü német és magyar naptárból 300, illetőleg 600 darab még van, a többi a pozsonyi Spaiser rendelése volt. Végül is a helytartó tanács 1753. január második napján feloldotta a könyvkereskedő rendelését, de a többit nem, nehogy azok eladása folytán akár a gyön Streibig, akár a pozsonyi Spaiser — mindkettőnek volt ugyanis szabadalma — károsodjék. Ne gondoljuk azonban, hogy a szabadalom birtokában a naptárkiadás veszélytelen és sima úton haladt. Ott volt a cenzúra. Az pedig ugyancsak betöltötte a tisztjét a naptárokkal szemben, hogy valamiféle erkölcstelen vagy kétértelmű kifejezés ne kerülhessen az olvasó elé. Streibigék 1760-ra tervezett naptárát 1759. szeptember 10-én Nagy János

4 jezsuita cenzúrázta. Ügy látszik, enyhébb természetű volt a bírálat, mert — bár kijelenti, hogy más egyéb sem tetszett neki — főleg azt a rovatot vette bonckés alá, amelynek hangzatos címe ez volt: „Az el-mult esztendőben el-kezdett vig kedvű Lindoráknak következő levelei." A szóbanforgó levelek írójaképpen Kultéber indiai királyt tették meg, a tárgy „A Férfiaknak természetek vagy tulajdonságokról." A házasságról van szó. A jezsuita szorgalmasan törölt és enyhített, mert Kultéber király, úgy látszik, nőgyűlölő volt és erősen a házasság ellen nyilatkozik. Ha tehát Kultéber őfelsége szerint lehetnek a férjnek korábbról ismeretségei, ezekről így ír: „Ha vágynak, oda kell hagynod barátod társaságát, jóakaró ifjú, idősb asszonyi renden levő személyeknek nyájasságát, ha pedig nem, akkor esel feleségeddel átkozódó perbe." Ezt a cenzor törölte. Egy fejezet szólt a házas férj keresztjeiről. „Bizony Jaj és baj a feleség, írta a király, minden izecskéje annyiba kerül, mint amennyi aranyat nyom." Ezt sem bírta el a jezsuita, helyébe ezt írta: „Okosan öltözzél a levethetetlen hámba, mert mennyibe kerül a jegyruha stb." Anynyiban megegyezett az indus és a jezsuita, hogy okos lenne a próbaházasság, sőt a jezsuita még pótolta az enyhe indus kívánságot ezzel a merész kitétellel, hogy „ha el-lehetne idővel adni, mint a házat" a feleséget, és folytatásképpen átvette az eredeti szöveget: „így nem látnánk annyi ősz férjfiat." Mivel minden nyomtatvány így a cenzor forgó viszontagsága alatt élt, megértjük, hogy a naptáríró a cikk végén, nem a szabványos „Folytatása következik" tőmondatot biggyesztette oda, hanem ezt: „Következik ha élünk a több részek."

5 Koller Ignác jezsuita sem volt szigorú cenzor, 1772. június 26-án a győri kalendáriumnak a hatodik lapján ugyan kifogásolta a Jób könyvéből vett idézet magyar fordítását, mely ugyanis szerinte nem felel meg a biblia szellemének, mégis az egészről ezt írta: caetera ... imprimi posse videtur (úgy látszik, a többi kinyomható). Ugyanis Jób könyvének 39. fejezetében paripáról van szó, amely a Károlyi biblia szavai szerint „a trombitaszóra nyerítéssel felel" ezt Koller szerint a Vulgata így fejezi ki: Ubi audierit biccinam, dicit Vah, a naptárban pedig eképpen idézték magyarra fordítva ezt: A trombita szóra (!) 4 Nem tévesztendő össze a későbbi jezsuita Nagy Jánossal, aki mint szanyi plébános eléggé vaskos és a klérustól erősen kifogásolt verseket adott ki Nyájas Múzsa néven. 5 OL Misc. Fase. 58. No. 203. 124