Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)
Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
nőségü lisztért azonnal becseréltetnek..." Az őrletőnek tehát nem kellett az őrlésre várakoznia, mert gabonáját azonnal kicserélték lisztre. A hajósmolnárok őrletői ez okból fokozatosan elmaradoztak. A céh válságát elmélyítette a munkaerő hiánya is, mert a hajósmalmok kereset nélkül maradt legényei a biztos megélhetést nyújtó, egyre szaporodó gőzmalmokba álltak be munkásnak. Hamarosan követték őket az elszegényedett mesterek is, akik ugyancsak a gőzmalmok bérmunkásaivá váltak. 54 Az 1872. évi ipartörvény azután véget vetett a haladást gátló céhek életének. A céhek megszüntetése után a volt Győr városi molnárcéh az 1872. év szeptember hó 8. és december hó 23-án tartott céhgyűlésen hozott határozattal önálló ipartársulattá alakult át. A december 23-i gyűlés megállapította, hogy a volt céhnek készpénze nincsen. Vannak azonban a mesterség viteléhez szükséges közösen használt eszközei, továbbá Véneken az uraságtól bérelt két holdnyi erdei legelőn, a céh költségén építtetett 10 lóra való istálló is van. Mindezeket a céh közös költségén tartották fenn és javíttatták, azért ezek maradjanak továbbra is az új társulaté. A Rábca parti rév és rakodóhely a rajta levő deszkabódékkal és egy tanácskozási szobával viszont nem tartozik a céh vagyonához, mert ezek árát a szerződést aláíró 25 mester malmaik száma szerint fizették ki. Elhalálozás esetén az egyes mester része mindig hagyaték tárgyát képezte. 55 A társulat alapszabályát a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1877. december 26-án hagyta jóvá. A kísérő iratában megemlítette, hogy bár a várostól megvásárolt kikötő és rakodóhely a céh nevére van a telekkönyvbe bejegyezve, az ingatlan vételárát nem a céh, hanem a 25 céhtag fizette ki. Felhívja a tanácsot, bírja rá az új ipartársulatot arra, hogy vásárolja meg az ingatlant és úgy, ahogy a társulat a jövőben anyagilag gyarapszik, a vételárat a szerződés aláírásának sorrendjében fizesse meg a céh volt tagjainak. 56 A későbbiek igazolják, hogy az ajánlott vásárlás nem történt meg. A hajósmolnár ipartársulat további élete már a mesterség elmúlása felé vezetett. A társulati alapszabályokat kísérő kérvényükben arról panaszkodtak, hogy a vízimalmok jövedelme a két győri gőzmalom mellett napról-napra csökkenik. A városi lakosok már nem őröltetnek náluk, csupán a falusi lakosság egy kis része hozza gabonáját a vízimalmokba. Családjukat alig tudják már eltartani. Rövid idő múlva talán a malmaik is a végpusztulásra jutnak. 57 1899 április havában az egykor jómódú győri molnárok mérsékelt bér mellett új révet és rakodóhelyet kértek a várostól. Panaszolták, hogy a gőzmalmok versenye tönkretette őket és családjukkal együtt alig tudnak szűkösen megélni. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a társulat tagjai meghasonlottak egymással. Emiatt az újvárosi révet és rakodót el kellett adni és az amúgy is nehéz körülmények között élő molnárok rakodóhely nélkül maradtak. 58 A város tanácsa a Duna Püspökvár alatti partján adott nekik helyet. Itt éltek s számuk az első világháborúig egyre fogyott. Egy-kettő még az 1930-as évekig dacolt 54 Mérei Gy., i. m. 192. — A magyar céhrendszer 1848 előtt. Sz (1949) 75. — GYÁL Győr megye Tó- Sziget és Csilizközi járás főszolg. közig, iratai. 1862. év 1307/K. — GYK 1863. júl, 9. 55 GYÁL Céhir. A társulat alakuló üléséről 1872. dec. 23-án felvett jegyzőkönyv. 56 Uo. 314/tan. sz. 57 Uo. 58 GYH 1899. ápr. 30. 114
