Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

kulusokban megállapított díjakon felül a ház értékének megfelelő 135 forintot is meg kell fizetni. Ezek után már nem meglepő, hogy mialatt az öreg mesterek lassan fogytak, hét év leforgása alatt egyetlen új mester sem jelentkezett a céhbe.

39 Az új ház jól jövedelmezett, mert a győr-szigeti Űj utcában a forgalom fellendült, ezért az üzlethelyiségekért és a lakásokért itt fizettek legmagasabb bért. Bár az öreg mesterek alig voltak nyolcan, a kétszerannyi újremekes mestertársaiknak mégsem voltak hajlandók részt adni a céh vagyonából. A megkülönböztetés miatt a céh tagjai között az ellentét egyre nagyobbá lett, ami már a belső bomlás velejárója volt. A viszálykodások miatt a hatóságok is közbeléptek. Felbecsültették tehát a céh házát és annyi kölcsönt vettek fel, amenynyiiveí az öreg tagok és az elhaltak örökösei kárpótolva érezték magukat. A pénzt egymás között elosztották s utódaikra az adósságtól roskadozó házat hagyták.

40 Mialatt a céh tagjait a vagyonfelosztás tartotta elfoglalva, 1846 július havában megjelent Győrött a vetélytárs is. Március hónapban Thoma János gőzmalom építésére kapott engedélyt. Híre járt, hogy az új gőzmalom 10 % vámért fog őrölni a dunai molnárok 25—-30 %-os részesedésével szemben. A hajósmolnárok azzal fenyegették a gyáralapítót, hogy nem fogják felvenni a céhbe. Thoma Jánost azonban a fenyegetés nem zavarta, ennek ellenére tovább folytatta a megkezdett építkezéseket.

41 A céhek pedig elfogultságukban nem nagy figyelemre méltatták a gőzmalmot, hiszen az üzembehelyezés után nemsokára tőkehiány miatt részvénytársasággá kellett alakítani.

42 A szigeti céh háza Győr kereskedelmének felvirágzása mellett ezután is jól jövedelmezett. Legnagyobb jövedelmet az 1850-es években ért el. Az adósság tehát fogyott s a céh vagyona egyre gyarapodott. Az elődök példájára a tagok között újból úrrá vált a kapzsiság és ismét kimondották, hogy az újonnan belépő mester köteles a ház alaptőkéjéhez 100 forinttal hozzájárulni. Az elhalt tagok hozzátartozóinak pedig esetenként 50 forintot fog a céh kifizetni. Az elhunyt öreg tagok családjának ki is fizették a temetési költségeket, így azután a céh vagyonából még egyszer részesültek azok, akik egyszer már a céh vagyonát maguk között felosztották.

43 Az 1852. szeptember havában bevezetett hídvám súlyos csapást jelentett a szigeti céhre. Ettől kezdve a város nagyszámú lisztkereskedői közül azoknak, akik a szigeti molnárokkal őrlettek, a szigeti Rábca-hídon bármilyen gabona után, menet és jövet egyformán 10—10 krajcár vámot kellett fizetni. A lisztkereskedők hogysem vámot fizessenek, inkább az újvárosi oldalon levő győri molnárokhoz vitték gabonájukat. A szigeti molnárok látván kárukat, a vám elengedése ügyében kérő szóval fordultak Dorner Ede megyefőnökhöz, de kérésüket nem hallgatták meg.

44 Nem tehettek mást, mint elhatározták, hogy a századok óta használt szigeti rakodóhelyüket elhagyják és a vámot kikerülve, 39 GYMA Céhir. 40 Uo. Szemethy emlékirata. 41 Balázs P., Győr társadalma a polgári forradalom előtt. (Adatok a gazdasági alap vizsgálatához.) Történeti Statisztikai Évkönyv (1960) 122. — Mérei Gy., Magyar iparfejlődés 1790—1848. (Bpest, 1951) 92. 42 H 1847. dec. 23. 43 GYMA Szemethy emlékirata. 44 Uo. Céhir. 111