Arrabona - Múzeumi közlemények 4. (Győr; 1962)

Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

mert az őrletők inkább más megyébe viszik a gabonájukat, semhogy a korai rossz idő beállta miatt liszt nélkül maradjanak. A kereset csökkenése következtében nem tudnák a tartozásaikat megfizetni sem az uraságnak, sem a megyének. A győri céhek nagy felelősséget vállaltak akkor, amikor az őrlenivalót dereglyéken Győrből Gönyüre szállítják, vagy a lisztet onnan visszahozzák. Ha szállítás közben valami kárt szenvednének, azt a győri molnároknak kell megtéríteni. Egyúttal a szegénységnek is szolgálatot tesznek, mert a gabona le- és felszállítását ingyen végzik. A gönyüiek tehát nem kívánhatják, hogy a győriek által Gönyüre szállított őrlenivalóból is részesüljenek. De ha mindenáron azt kívánják, ám jöjjenek fel Győrbe ők is dereglyéikkel és a győri molnárok megengedik nekik, hogy onnan Gönyüre őrlenivalót hozhassanak magukkal. A gönyüiek különben amikor elnyerték szabadalmukat kijelentették, hogy a két győri céh ellen „semmi újat" sem akarnak behozni. Arra kérik tehát a megyét, hogy az 1758. évben tartott úriszéken elhatározott sorőrlés rendjét tartsák fenn továbbra is.

31 A további események arra mutatnak, hogy a nemesi megye nem a céh javára döntött. Ennek következtében a gönyüi és győri céhek között az évek óta tartó torzsalkodás, széthúzás egyre terebélyesedett. A győri és győr-szigeti molnármesterek tehát megunván az állandó békétlenséget, otthagyták Gönyüt és malmaikkal a Győrhöz közelebb fekvő Vének község vizeire költöztek. Az átköltözés pontos idejét nem tudtuk megállapítani, azonban tény, hogy 1779-ben malmaik már Vének határában, a pannonhalmi bencések Dunáján állottak. A molnárrév céljára pedig a Duna jobboldalán, a véneki csárda mellett kaptak helyet. A (két céh még ugyanazon év július hó 12-én Vének községben együttes gyűlést tartott, ahol közös akarattal megállapították a révbe hozott gabonafélék őrlési rendjét. A határozat értelmében ha az őrlető megnevezte azt a molnárt, akivel őrletni akart, szigorúan tilos volt ruháját megfogni, neki jelt adni, vagy akár megszólítani. Ha pedig az őrletőnek molnár ismerőse nem volt, akkor a kocsitól távol állva bárki kérhette a gabonát. Az őrlető kocsiját azonban ekkor sem volt szabad megfogni. A molnárlegények pedig csakis gazdáik nevére kérhették a gabonát. A malomba egy kocsi búzánál többet addig nem volt szabad bevinni, amíg a már bennlevő gabona lisztjét a révbe ki nem hozták. Ha azonban az őrlető egyszerre két kocsi gabonát hozott, de azt két malomban nem akarta megőrletni, akkor a molnár kivételesen mindkét kocsi gabonát bevihette a malmába. Előfordult az is, hogy csak két-három zsák őrlenivalót hozott valaki. Ilyen kevés gabonával viszont nem volt érdemes beevezni a malomba. Megengedték tehát, hogy a molnár másik kocsiról is kérhessen gabonát, de a kettő együttvéve 5—6, legfeljebb 7 zsákkal lehetett. Szabad volt még egy kocsi gabonát a malomba vinni akkor, ha a révbe egyszerre sok őrlető érkezett azért, nehogy a gabonának kára essen, vagy az őrletőnek sokáig kelljen várakoznia. Aki pedig a közös határozatokat nem tartotta meg, először kettő, másodszor négy forintra büntették. Ha a pénzbüntetés eredménytelen volt, a vétkes 25 pálcaütést kaphatott. Kötelezővé tették azt is, hogy mindkét céhből 1—1 mester hetenként kétszer vizsgálja meg az őrlés minőségét.

32 31 Uo. 32 Uo. 109