Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Erdélyi Gizella: Herakles és Alkestis. Római dombormű a győri múzeumben
jelenik meg. A relief bal szélén Charon áll a sajkában, vele szemben Herakles nyújtja kezét a sziklán ülő Alkestisnek, hogy felsegítse. A másik oldalon Herakles a lefátyolozott Alkestis mögött halad s előrenyújtott karral irányítja fel egy lépcsőn, mely nyilván az Alvilágból vezet föl a földre. Syriában, Tyrusban tártak fel egy i. sz. II. századra datált, festett sírkamrát (Beyrouth, Múzeum). 24 Itt több más, mitológiai tárgyú falfestmény között Heraklest és Alkestist is említik. Galliából nem ismerünk ilyen tárgyú emléket, 25 Germániából is csak egy szerény, gyengébb kivitelű relief képviseli Rottenburgból (Stuttgart, Múzeum). 26 Az Alvilágból visszatérő Herakles és Alkestis ábrázolása a provinciák síremlékművészetében eddig legtöbb példányban Noricum és Pannónia területéről ismeretes, ahová feltételezhetően északitáliai közvetítéssel jutott el, bár az összekötő, utat jelző emlékek hiányzanak. Legkorábbi, Hadrianus korára datált képviselője egy, a Celeia melletti Sempeterből (Noricum) való dombormű. 27 Ez a két szélén növénydíszes keretbe foglalt relief rekonstruálhatóan egy nagyobb síremlék homlokoldalán, tehát kiemelkedő, hangsúlyos helyen állott. A szakálltalan, ifjú Herakles sziklás talajon vezeti jobb felé a síri árnyként hosszú köpenybe burkolódzó Alkestist. A két alak laza csoportfűzésében, a karcsú arányokban, a kissé szögletes alakkezelés ellenére is, a hadrianuskori klasszicizmus manierisztikusan hűvös irányának hatása érzik. Az Orpheus—Eurydike, valamint a Herakles—Alkestis ábrázolások tartalmukban, szimbolikájukban és kompozíciójukban alig elválasztható rokonságban állnak egymással. így érthető, hogy egy Enns-Lauriacumfoól való töredéket (Linz, Múzeum) 28 korábban az Orpheus—Eurydike mítoszra vonatkoztattak. Erna Dietz mutatta ki, hogy a felül háromszögalakban lezárt tábla-töredék nem Orpheust és Eurydikét, hanem Heraklest és Alkestist ábrázolja. Erre a jelenetre egészíti ki H. Vetters a Lauriacum—Ziegelfeld-i ásatások során későrómai sírból kikerült Herakles-domborműtöredéket is. 29 Herakles lendületesen előretörő mozdulata azonban — az Alkestis-jelenetek szokásos, ünnepien vontatott mozgásával szemben — ellene szól ennek a kiegészítésnek. Jól megfelel azonban képtípusban azoknak a Herakles-munkákat ábrázoló szarkofág-^domborműveknek, amelyeken Herakles Eurystheus parancsára az Alvilágból felhozza a Kerberost. 30 24. Picard, Ch., Comtes-rendus Acad. Inscr. 1940, 405. — Cumont, i. m. 508. 25. Espérandieu, E., Recuiel gén .... de la Gaule romaine köteteiben nem szerepel. 26. Haug— Sixt, Die römische Inschriften und Bildwerke Württembergs (Stuttgart, 1914) 257, 495. sz. Espérandieu, Recueil gén... de la Germanie, 387 sk. 612. sz. Herakles itt átölelve tartja Alkestist, mint több római falfestményen és stukkó-domborművön, v. ö. 17., 18. és 20. jegyzet. 27. Klemenc, J., Grobné skrinje za pepel pokojnikov iz Sempetra v Savinjski Dolini. Arheoloski Vestnik VII (Ljubljana, 1956) 384 skk. 1. kép. A síremlék rekonstruált alaprajza az 5. képen (389. 1.). Korosec, J., Roman family tombs in Yugoslavia. Archeology 10 (1957) 122, 12. kép. 28. Diez, E., Fragment eines mythologischen Reliefs in Linz. JOM 97 (Linz, 1952) 111 skk, képes táblával. 29. Kloiber, Ä., Die Gräberfelder von Lauriacum. Das Ziegelfeld (Linz/Donau, 1957). Anhang: Vetters, H., Zu den Spolien aus den Steinkistengräbern des Ziegelfeldes, 201, XXIX. t. 1—2. A töredékes tábla elrendezése oldalt külön szegélydísszel (itt figurális), az u. ott XXI. táblán közölt emlékkel együtt, közeli rokonságban áll a sempeteri síremlékeknek azzal a csoportjával, amelyhez a Herakles—Alkestis-tábla is tartozik (v. ö. 27. jegyzet) s nyilván ugyanolyan síremléktípus része volt. Ez a síremlékforma tehát ezen a vidéken is elterjedt volt. Másként Radnóti A., Germania 38 (1960) 238. 10
