Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Kalmár János: A petárda szerepe Győr 1598. évi visszavívásánál

A petárda öntésénél, az ágyúöntéshez hasonlóan, nagy óvatosságra volt szükség. Jó fémből kellett, sima felülettel önteni. Ha az öntvény belül gödrös volt, megtörténhetett, hogy a petárda szétrobbant, mielőtt hatását kifejthette volna. A petárda oldalaira, rendszerint a középrészen, csapokat vagy füleket öntöttek; a fenéken vagy az oldalon pedig gyujtónyílást hagytak. (12. ábra.) A petárda töltőanyaga. A petárda töltőanyaga, az ágyú puskaporától eltérően készült, mert a petárdának gyorsabb erőkifejtést kellett elérnie. A rendelkezésünkre álló nagyszámú töltőanyag összetétele arra vall, hogy a hosszú ideig tartó kísérletezések után valóban eltalálhatták a legalkalmasabb töltőanyagot. Furtenbach töltőanyaga ez volt: 36 lat jól megőrölt salétrom, 5,5 lat őrölt kén, 0,5 lat fehér auripigmentum, 6 lat szén. (1 lat a font V32 része.) Ezen alkatrészeket friss vízben, 24 órán át malomban őrölték. A megőrölt puskaport pálinkában oldott kámforral locsolták meg, majd kiszáradás után középnagyságú szemcsékre őrölték. Ez nemcsak a petárdához, hanem gránáthoz és aknához is alkalmas, nagy szakítóerejű puskapor volt. Simienovicz töltőanyaga ez: 2 rész jó száraz szakállíaspuskapor, 3 rész igen jól szemcsézett vadászpuskapor, 2 rész jó gyujtópuskapor. Ezen alkatrészeket pálinkában oldott kámforral locsolták meg, majd kiszáradás után megtörték. A falipetárda töltése rendszerint azonos volt a kapupetárda töltésével; minél jobban volt a falba erősítve, annál nagyobb erőt fejtett ki. A falipetárda töltésének javítására Mieth még a következő receptet adja meg: y

2 font kámfort, V2 font szalmiákot, V2 font narancshéjat, V2 font Auripigmentot finomra törve, 12 fontnyi borecetben kell pácolni, majd ledesztillálva a puskapor töltéséhez kell keverni.

33 Ha különösen erős petárdatöltő puskaport akartak készíteni, akkor nyáron szedett ökörfarkkóró sárga virágját és kámfort, minél többet, annál .'obb, erős pálinkával kellett feltölteni és abba áztatni a petárda puskaporkeverékét. E munkánál nem volt szabad nyitott szájjal dolgozni, nehogy mérges anyagot szívjon fel a munkás.

34 A híd vagy fal alá való petárdát 1—2—3 fontos adagonkint töltötték ós minden adagját külön lesulykolták, mindaddig, míg a petárda meg nem telt: csak a fatükör helye maradt szabadon. A töltés tetejére zsávoly szövetet feszítettek és azt olvasztott viasszal öntötték be. A híd vagy fal alá való petárda tükrére még golyót is helyeztek és azt is beviaszkolták.

35 A petárda gyújtócsövének töltése: 3 lat lisztpuskapor, 2 lat salétrom, 1 lat kén, vagy: 4 lat salétrom, 2 lat kén és 2 lat szén. A híd vagy fal alá való petárda gyujtócsövét harmadrészéig puskaporral tömték meg, majd 3 rész puskaport, 1 rész ként, 2 rész salétromot tettek reá és hársfaszén-, petróleum-, terpentin-, olaj-, lenolaj-keverékkel áztatva, tésztaszerű anyaggá gyúrták. Ezt az anyagot tömték a gyujtócső harmadáig érő puskaporra amíg az egész cső tele nem lett. A gyujtózsinórt V

4 hüvelyk vastagságban pamutból fonták. Ezt csigaszerű rétegekben vasserpenyőbe helyezték, amelynek az az alján pálinkába áztatott lisztpuskapor réteg feküdt. Minden kanócrétegre 33 Mieth, M., Artillerie Recentior Praxis. (Frankfurt u. Leipzig, 1684) XXXVIII. Cap. 40. 34 Uo. 38. 35 Braun i. m. 132. 91