Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Uzsoki András: A győri „vaskakas” jelvény és a hozzáfűződő monda kialakulásának története
indultak ki a portyázok. Komoly kísérlet Győr visszafoglalására 1597 szeptemberében történt, mikor Miksa főherceg körülzárta, és megkezdte az ostromot. De csakhamar úgy értesült, hogy nagyobb török felmentő sereg van útban feléjük. Arra a hírre pedig, hogy ez a felmentő sereg már Tatához érkezett, Miksa október 2-án pánikszerűen elvonult, otthagyva a jól kiépített ostromállásokat. 10 Az ostromlóknak ez a hirtelen megfutamodása tehette a várőrséget elbizakodottá és henyélővé, melyet a török történetírók erősen hangsúlyoznak. Győr visszavételén azonban nem szűnt meg buzgólkodni az akkori keresztény sereg két tehetséges vezetője, Pálffy Miklós és Schivarzenberg Adolf. Kellő előkészületek után Komáromból indultak meg titokban egy aránylag maroknyi csapattal és a várhoz lopódzva, csellel foglalták azt vissza 1598. március 29-én. (2. ábra.) A jelentős leírást hallgassuk meg Pecsevi Ibrahim török történetíró Tarikhjából Karácson Imre fordításában: „A nép annyira az ivásnak adta magát, hogy közöttük egyetlen józan ember nem találkozott s ez okból a falakat nem is őrizték, még a kapusok sem aludtak a kapuknál. Ha beglerbégjük, vagy más valaki mondta nekik, hogy „ez véghely, itt őrködni kell", elbizakodottan csak azt felelték: „Győr erős és hires neve van." A vár őrizetére egy-kétezer dsebedsi és ugyanannyi kul-oglu iratott össze, csakhogy ezek többnyire Pécsett, Koppányban és Székesfejérvárott házasodtak meg és Győr várába nem igen mentek. Ilyen módon a vár üres lett. Majd ismét élelmiszer hozatalának ürügye alatt két-háromszáz ember is eltávozott; sokat mulattak s a tartomány szegénységét sanyargatták. A várnak ilyen helyzete a szerencsétlenségnek előjele volt és mégis egyetlen kormányzónk nem törődött vele és nem nézett utána. A hitetlenek az előző évben faágyúval (a petárdát érti a faágyú alatt Pecsevi) Tata várát elfoglalták és egyetlen élőlény onnan meg nem szabadult s in* .' Győrből mégis négy-ötezer ember távol volt s ezt a rendetlenséget Győrről mindenki tudta, de mindenkinek a szeme be volt kötve. Egy éjjel a Pálffy nevű átkozott néhány ezer gyalogost összegyűjtött s maga is egy-kétezer lovassal jött s a faágyút elrejtette és még saját katonáinak sem mutatta meg, s így hozták el Győr kapujához. A mi kormányzóink gondatlansága folytán a várnak néhány fenyődeszkából készült kapuját becsukták, de sem a felvonóhidat nem húzták fel, sem másképp el nem zárták. Néhány hitehagyott hitetlen éjfélkor a kapuhoz jött; „őr! őr!" kiáltották s a kaputorony őre, egy inas, felébredvén, fejét a takaró alól kidugva, monda: „Kik vagytok?" Ezalatt a faágyút közel hozták. „Pécsről élelmiszert hoztunk; az úton az ellenség utolért és futva, nehezen menekültünk meg; hogy itt ránk ne törjön, gyorsan nyisd ki a kaput, az élelmiszert vedd be a várba", mondák. A fiú pedig válaszolá: „Elmegyek, a kapusnak hírt adok s a kulcsot elhozom." Ezen szóváltás alatt az ágyút tetszésük szerint közelhozták és elsütötték. Mihelyt a kaput betörték, a jelenlevő annyi ezer átkozott a várba ment. Benn a várban ki részegen, ki pedig ópiumtól bódultan gondtalanul feküdt. Mihelyt a balesetről értesültek, a hitetleneket két oldalról megtámadták, sőt egyszer 10 Ortelius i. m. 135—137. — Kozics i. m. 684—693. 60
