Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Kozák Károly: Adatok a győri Püspökvár középkori történetéhez

tölti ki, amely ilyen nagy felületen igen dekoratív hatású. Itt említjük meg, hogy a kőanyag igen hasonlít a dömölki (Celldömölk) középkori bencés apátsági templom tornyánál használt kőhöz, a fehér fugájú, erősen kopott falfelület pedig hasonló hatású (8. ábra). A torony a XIII. század dereka táján épült, falba épített, lépcsős boltozatú ez is, mint a győri, s nyugati homlokzatán, a jelenlegi járószinttől 1,55 m magasságban egy elfalazott, de az építés utáni időben használt bejárat körvonalai mutatkoznak. Minden bizonnyal a tatárjárás után épült toronynál, a lépcső ós az említett bejárat kialakításánál a védelmi szempontok döntően közrejátszottak. A két építmény között mutatkozó szerkezeti-, formaiés időbeli egyezés, az építőanyag hasonlósága arra enged következtetni, hogy a Dunántúlon folyó bencés építkezésekkel — az ott dolgozó magyar műhellyel — szoros kapcsolata volt a győri püspöki lakótorony építőinek.

33 Visszatérve a győri lakótoronyhoz később hozzátoldott téglaépítményhez, még két dolgot megemlítünk. A kis folyosó szintje körülbelü —3,50 m, a kváderfal magassága 5 m, — felette téglafal mutatkozik, — ami azt jelenti, hogy a lakótorony északi falának felső része a Püspökvár északi oldalán — a kis beszögelésnél — a felszín fölött, vagy annak közelében könnyen megtalálható. A lépcsőfolyosóba visszaindulva, a bejárati nyílás jobb alsó sarkán megfigyelhető, hogy a lépcső — anyaga kemény mészkő — kiér a külső falsíkig, s végét nem munkálták a falsíkhoz, hanem púposán hagyták. Néhány lépcsőfokon lefelé haladva, rövidesen egy téglalap alakú (3,40X 1,90 m), koragótikus keresztboltozatú kis terembe érünk (E), amelynek boltozati bordái a déli oldalon szépen faragott, levéldíszes, az északin pedig egyszerűbb vállkőre futnak le. Ezen utóbbiak közül a keleti ma már hiányzik, de a Győri Közlöny 1860. évfolyamának 6. számában e helyről írt dolgozatban még „két leveles vállkő és két egyszerűen tagozott"-ról olvashatunk. A hiányzó vállkő fölötti boltozati bordák is kihulltak egészen a zárókőig. Minthogy első látásra ez a kis terem látszott alkalmasnak arra, hogy ennek az érdekes, régi építménynek korát és rendeltetését meghatározzák, az eddigi kutatás során főleg ezzel a résszel foglalkoztak. Bár kiváló kutatók több esetben is helyes megállapításokat tettek, a megoldásig nem jutottak el. Nem tették fel határozottan a kérdést — aki pedig bizonytalanul feltette, nem érezte meg, melyik út vezet a megoldáshoz —, hogy milyen is lehetett az az épület, amelyhez a díszes kis terem, a több méter mélységig vezető lépcső vezetett, mi lehetett annak rendeltetése. Mielőtt folytatnék a terem és a lépcső további leírását, vizsgálatát, szükségesnek tartjuk az eddig elhangzott fontosabb vélemények közlését. A Győri Közlöny már említett, 1860. évi 6. számában Rómer Flóris leírja Lippart József aradi építésznek a győri püspökvárról írt jelentését, amely a bécsi Középponti Bizottmány Közleményei IV. évfolyamának 281. lapján jelent meg: „A püspöki várban... lépcsős osonka — mert csak át lehetett rajta osonni —.. . Az egész építmény kincstartó vagy menhely lehetett... minden kétségen kívül a XIV. századba helyezendő, mert ámbár az igen összenyomott körtetagozat régibb kort jellegez, az ék és válik öveken látható lombozat müvezete és kivitele minden tétova nélkül az első állítás mellett késztet harcolnunk."

34 33. Kozák i. m. 34. R., Felelet a „Közlöny"-ben hozzám intézett régészeti kérdésekre és még valami régészeti életünkből. GyK (1860) [6] 22—23. — Borbiró—Valló i. m. 53—54. A szerzők tévedés folytán Rómernek tulajdonítják Lippart idézőjelek közé zárt véleményét. 45