Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

B. Thomas Edit: Rómaikori mázas anyag díszedények a győri múzeumban

került felszínre. — Ezek az érmék a temetőrész korát nagyjából a 300 és 370 közé eső évekre valószínűsítik.

35 4. A női figura (8. ábra) tulajdonképpen egy vörösesbarna, helyenként zöldes mázú, egyfüles korsóból van kialakítva. A néhol áttetsző egyöntetű felületű, máshol hólyagos, vagy megcsomósodott máz az erősen kidomborodó részeken, így a karon, vállon stb. megkopott. Lelőhelye, mint említettük, Győr-Serfőző dombi későrómai temető. Lovas Elemér ásatása, 1926 október. Ltsz. 53.159.56. A figurális korsó magassága: 28,5 cm, peremátm. 6,3 cm, fenékátm. 7 cm. A figura testét a korsó öblös hasa alkotja, az elkeskenyedő nyak egyben a figura nyaka is, a korsó kiöntő részéből van kialakítva a fej. Az edény válla, a nőalak válla, a rövidujjú ruha és vállfibulák révén hangsúlyt nyer. Az arc plasztikusan van kialakítva, a karok és az attribútumok külön agyagból kiformálva és az edény testéhez applikálva. Az alak fejét rozettákkal díszített párta koronázza. Nyakán fenyőgallymintázatos nyakék van, az agyagba betűzködéssel jelezve. Karjain két-két karperec képezi további ékeit s ékszerei közé számíthatjuk a két vállfibulát is. Jobb kezében poharat, baljában guzsalyt tart szösszel, és mellette az orsó, melynek gombja és középtárcsája a durva mintázás mellett is jól látszik. Az edény hasán, a karok alatt az agyagba a következő szöveg van — még égetés és mázbevonás előtt bekarcolva — IENVARIE PIE ZESES. A szöveget az orsó és a guzsaly két részre tagolja. A Serfőző dombi későrómai temető figurális korsója az attribútumok alapján további következtetések levonását teszi lehetővé. A guzsaly, az orsó, a pohár és a rozettás diadém, valamint a nyakék, karperecek és a ruházat nyilvánvalóvá teszik, hogy az ábrázolt személy meghatározásához a görög-római mitológia nőalakjainak tanulmányozása által jutunk közelebb. Az említett attribútumok az alakos mázas korsót a párkák körébe utalják. Általában a mitológia három párkáról beszél,

36 kiknek az ember életalakításában szerep jut. — Clotho, a szövő, az antik ábrázolásokon guzsalyt tart kezében, Lachesis a sorsot osztó, a földtekét tartja jelvényként, melyen az emberek sorsa lejátszódik, de tekerccsel is ábrázolják, melyre az egyes személyek életalakulása van feljegyezve. Atropus, az elkerülhetetlen, az élet múlandóságának jelvényeit őrzi, kezében mérleget, vagy az élet fonalát elmetsző ollót tart, esetleg homokórát, melyen az élet percei leperegnek. Ezek a később nagyon jellegzetes attribútumok a párkák korábbi ábrázolásain hiányoznak, csak diadémmal és bottal ábrázolják őket.

37 A párkák megszemélyesítői a római szarkofágok domborművein, ahol néha ábrázolják őket, komoly, tiszteletreméltó istenasszonyok, vagy komolytekintetű ifjú lányok. Párkák szoborábrázolásával sem kis-, sem nagyplasztikában nemigen találkozunk. S. Eitrem összefoglaló cikkében

38 tárgyalja a párkák megjelenítési formáit is

39 legkorábbi ábrázolásaiktól kezdve. A bennünket közelebbről 35. A győri Serfőző dombi későrómai temető feldolgozása Barkóczi László részére van fenntartva, akinek köszönöm, hogy a figurális mázas korsó közlését átengedte. 36. Vö. Láng Margit cikkét Morea címszó alatt a Pecz-féle Ókori lexikonban. /Bp. 1904/ 104 skk. 37. Vö. Baumeister, Denkmäler 2396. ábra. 38. Eitrem, S., Moira címszó a G. Wissowa—

V. Kroll, féle Encyclopädie XV. köt. /Stuttgart 1932/ 2449 skk. 39. Uo. X. 2488 sk. 26