Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)
Halász Sándor: Adalék Moson és Magyaróvár munkásmozgalmi történetéhez 1917–1919 között
mellett nem szabad elcsüggednünk, igazságos ügyünk semmi körülmények között sem veszhet el, eljön még a mi napunk."*' 1 A németajkú munkások képviselője kijelentette, hogy „a németajkú proletártábor a legtestvéribb ragaszkodással van a magyarajkú testvértábor iránt és a bekövetkezendő kemény harcokban a németség egy lépéssel sem fog hátrább maradni az ügy diadalrajuttatása érdekében."' 18 Petz György párttitkár a kongresszuson felolvasott jelentésében emlékeztetett azokra az időkre, amikor a munkások csak titkon folytathattak gazdasági és politikai harcot és hangsúlyozta, hogy a jelen helyzetben is a munkások megszervezésére van szükség a gyárban, a műhelyekben, és a munkahelyeken. A pártkongresszushoz üdvözletet küldtek a harcoló vörös katonák kiemelve, hogy a párt számíthat rájuk az elkövetkezendő harcokban. Régensburger István katonai politikai megbízott elvtárs felszólalásában hangsúlyozta, hogy „Mi Magyarország proletariátusa megtettük a világ proletariátusával szemben a kötelességünket, nekünk a történelem is igazságot fog szolgáltatni."^ Bardócz Béla elvtárs a vezetőség újjáválasztása utáni felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy „A cél mindig megmarad a maga tisztaságában. Csak nem szabad elcsüggednünk, a helyzet mégsem olyan sötét, mint amilyennek sokan hiszik." 50 A megyei pártkongresszus az Internacionálé eléneklésével ért véget. A megyei pártkongresszus egy napos tanácskozása 1919. augusztus 3-án határozott állásfoglalás volt a kommunizmus, a proletárdiktatúra és a proletár nemzetköziség mellett, szemben a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetőivel, akik hátbatámadták a Magyar Tanácsköztársaságot és az általuk vezetett szakszervezeti kormány útján hozzákezdtek a Magyar Tanácsköztársaság vívmányainak felszámolásához. A megyei pártkongresszus tanácskozását áthatotta az a gondolat, hogy igaz ügyért harcoltak, és a feladat kiharcolni az új, második proletárdiktatúrát. Hangsúlyozta a kongresszus, hogy ennek érdekében álhatatos küzdelemre van szükség. A kongresszus egyrészt harcolt a csüggedés hangulata ellen azt hangoztatva, hogy előbb fog bekövetkezni még egy proletárdiktatúra, mint egy burzsoá diktatúra, másrészt mozgósította a megye és város munkásságát. A „Szebb Jövő" cíímű helyi pártlap utolsó számának „Űjra kell kezdenünk" című cikke azt hangoztatja: „Mi Magyarország és Oroszország proletariátusa megtettük történelmi hivatásunkat. Bármi következzék is ránk, a történelem nekünk igazságot fog szolgáltatni... öntudatos proletárok fel a munkára!" 51 Az augusztus 3-i utcai tüntetés és a megtartott pártkongresszus igazolja, hogy a megyei és városi vezetők a Tanácsköztársaság harcaiban kommunistákká váltak. Az ellenforradalmi rendszer ezért véres bosszúval próbálta megfélemlíteni a város munkásságát, és eltántorítani vezetőitől. Az ellenforradalmi rendszer véres bosszút állt a proletárdiktatúráért. Eltörölt mindent, amit a proletárdiktatúra adott a munkásságnak. A legvadabb terrort vezették be, tilos volt minden csoportosulás és összejövetel, letartóztatandó volt mindenki, aki a proletariátus érdekeiért harcolt a Tanácsköztársaság alatt. A Tanácsköztársaság alatti tevékenységükért nemcsak a helyi vezetők, de az egyszerű proletárok és vörös őrök is bujdosni kényszerültek, menekülniök kellett nemcsak a városból, hanem az országból is, mert akit utolértek, kímé47 SzJ 1919. aug. 9. 48 Uo. 49 Uo. 50 Uo. 51 Uo. 202