Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Uzsoki András: Az aranymosás néhány módszere

Talán ehhez hasonló vezetékes aranymosó berendezéshez tartozhattak azok az aranymosó csövek, melyek Daciában, Ampelumban (Zalatna) kerültek elő.

20 Strabon a hispániai aranymosásról a következőt írja: Víztelen lapályokon is előfordul az aranytartalmú homok, de az aranyrögöcskéket csak átáramló vízzel lehet láthatóvá tenni.

21 A rómaiak másik gazdag aranylelőhelye Dacia volt. Az ókori aranymosás nyomai mellett a már említett csöveken kívül Aranyosbányán a múlt században deszkát utánzó réz aranymosóteknőt találtak.

22 Valószínűleg lökőszér lehetett ez az eszköz, melyet választóteknőnek használhattak. Erdélyben a római kori aranymosásoknak a nyomai a föld felszínén a mai napig láthatók, s valószínű, hogy már az őskorban működött ezeken a helyeken az aranymosás.

23 Aranymosás a Rajna mentén a középkorban Theophilus Presbiter, Schaedula diversarum artium c. művében maradt ránk a 12. századi aranymosás leírása.

24 Az aranytartalmú homokot fatáblákra szórják, ezt vízzel öntözik, mely a homokot tovasodorja, az aranypor pedig visszamarad. Ezt edénybe gyűjtik össze, higanyt öntenek hozzá s kézzel összekeverik, míg foncsort nem alkot. Ezután finom vásznon átszűrik s a megmaradt aranyat olvasztótégelybe teszik. Ez a módszer az eddigiekkel szemben azért figyelemre méltó, mert itt találkozunk először az aranymosással kapcsolatos foncsorítással, mely aztán napjainkig megmaradt. A foncsorítást ismerték már az ókorban is és valószínűleg felhasználták az arany végleges tisztítására, de a leírások erről nem emlékeznek meg, mikor az aranymosást tárgyalják. * * * A középkori aranymosási módszerek számos példáját ismerteti és magyarázza Agricola,

24a azonban e kis tanulmány keretében nem foglalkozhatunk vele. E kitűnő humanista tudós alapos és sokoldalú munkássága mélyreható tanulmányt igényel. Csupán kiragadott példaként említjük meg éleslátását és szakmai jártasságát, mellyel megcáfolta a középkori téves felfogást az aranyföveny eredetéről. De ortu et causis subterraneorum c. művének 5. könyvében azt írja. hogy az aranyat a folyók és a patakok folyása, sodra szakítja le a hegyekből, vagy a források mossák ki a hegyek üregeiből és hasadékaiból s így kerülnek a patakokba és a folyókba.

25 Aranymosási módszerek a 19. században Afrikában A nuba négerek módszerét Marschan ismerteti 1855-ben megjelent összefoglaló munkájában. Két tökhéjat vagy fatálat használtak a mosáshoz. Az egyi20 Cserni B., A rómaiak aranybányászata Dáciában. (Gyulafehérvár, 1905) 8. 21 Strabon i. m. III. 146. 22 Téglás G., A rómaiak aranybányászata Boiczán és Rudán Hunyadmegyében. AÉ (1884) 144. 23 Roska M., Erdély régészeti repertóriuma. I. őskor. (Kolozsvár, 1942) 21—22., 27, 32, 42, 44, 46, 90, 92, 95, 127—128., 148, 156, 195, 204, 210, 223, 238. 24 Edvi Illés A., A fémek szerepe az iparművészetben. Az iparművészet könyve III. (Bpest, 1915) 5. 24a Agricola, G. i. m. 255—275. 25 Agricola Ausgewählte Werke. III. (Berlin, 1956) 181. 166