Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Uzsoki András: Az aranymosás néhány módszere

aranyat, mely apró rögök, szemcsék, parányi lemezkék alakjában a patakokba és a folyókba kerül. í\t a hordalék tovább kopik, morzsolódik, ezáltal újabb aranyrészecskék válnak le. Ez a folyamat a folyó alsó szakasz jellegű részén ér véget, ahol a hordalék az aranyszemcsékkel együtt lerakódik. A nagyon parányi aranyrészecskék erősebb vízáramlatra, pl. áradáskor innen is tovább vándorolnak, míg végül a tengerbe jutnak. A folyók saját partjaikat is mossák, leszakítanak évezredekkel ezelőtt lerakott aranytartalmú földtömegeket s az aranyat néhány kilométerrel távolabb ismét elterítik. A megfigyelések szerint a folyómederben az arany a zátonyos részeken, a torlatoknak a víz folyásával szemben levő felén a kavicsokkal együtt rakódik le. A folyók kanyarulatainál pedig általában az ún. meander zugban található a vöröses gránáthomokkal együtt. Természetesen ezenkívül a már említett folyóparton is van aranytartalmú, sok tízezer évvel ezelőtt lerakott réteg. A Duna kisalföldi szakaszán rakódott le a legtöbb arany, azonban a múlt századvégi folyamszabályozás gátak közé szorította a Dunát, folyása gyorsabb lett, így tovább viszi az aranyszemeket, ezenkívül nem tud a partból aranytartalmú rétegeket leszakítani. Ez a körülmény volt a legfőbb oka a kisalföldi aranyászat megszűnésének. A két világháború között gépi berendezéssel végzett kísérletek is azt bizonyították, hogy a Dunából nem lehet jövedelmezően aranyat mosni. Az aranymosás ismerete a bronzkorban alakulhatott ki, noha már a kő-réz korban megismerkedett az ember az arannyal. Felszíni kibúvásokon, folyók és patakok mentén a torlatokon talált rá rögök alakjában. Itt szedte össze, csillogó fénye hívta fel rá figyelmét. Äz aranynak ez a másodlagos előfordulási helye szinte rávezette az embert a mosásra. A legújabbkori arany- és platinalelőhelyek felfedezésének körülményei is ezt igazolják. Alaszkában

2 és Kaliforniában

3 az aranyat. Argentínában

4 pedig a platinát a folyók medrében fedezték fel. Meg kell említenünk, hogy nemcsak a folyók medrében folytak aranymosások, hanem már az ókortól kezdve a bányáknál is, a bányászásnak mintegy befejező folyamataként. Ilyen aranymosási eljárásról is megemlékezünk tanulmányunkban. Aranymosás az ókori Egyiptomban Az ókori Egyiptomtól délre Nubiában, a mai Assuanból Abu Hamed-be vezető úttól keletre elterülő vidéken voltak a leggazdagabb aranybányák, melyeket a középkorban is használtak az arabok. Ezen a vidéken a Wadi Eshuranib területén 1831—32-ben ma is meglévő ókori aranymosás nyomait fedezték fel. A hegyből mély aknákon át bányászták ki az aranyércet, melyet gránitból készült kézi örlőkővel megőrölték és az őrleményt ferdén álló kőasztalokra öntötték. E vízszegény vidéken két ciszternában gyűjtötték össze a csapadékvizet, melyet a kőasztalokra mertek, így mosták le az aranyport. E hely közelében mintegy háromszáz kőkunyhó áll, melyekben az őrlőkövek megtalálhatók.

5 2 Archibald, W., A modern bányászat. (Bpest, 1914) 100—102. 3 Uo. 31—32. A kaliforniai aranymezőket 1848-ban fedezte fel egy Marschall nevű ember, amikor az Americanos folyóban aranytartalmú köveket vett észre. 4 Pilissy—Pálvölgyi—Balázs, A fémek és az ember. (Bpest, 1952) 11. 5 Pauly—Wissowa, Real-Encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Supplementband IV. (Stuttgart, 1924) 110. — Wilsdorf, H., Bergleute und Hüttenmänner im Altertum bis zum Ausgang der rörrfischan Republik. Ihre wirtschaftliche, sociale und juristische Lage. (Berlin, 1952) 30. — Forbes, R. J., Metallurgy in Antiquity. (Leiden, 1950) 146. — History of Technology (Oxford, 1956) 580. 162