Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Lengyel Alfréd: Győr 1848–1849-es eseményei egy ismeretlen napló tükrében

sította a város rendjét. A napló e gyűlés lefolyásáról többek között az alábbiakat írja: „Nagy élénkség van a polgárság és a pór nép között, a vármegyeháza tele van néppel és deáksággal, de kevés a nemes, nem mert jönni, nem mert revoltálni, féltette a bőrét!.. ."

7 Különösebb rendbontás nem történt ez alkalommal, az országgyűlési követek megtették jelentéseiket és tájékoztatták a plénumot a teendők későbbi menete felől. A közbátorság fenntartása egyes kisebb incidensektől eltekintve, sikerrel járt s ebben a szabadelvű tanuló ifjúságnak is nagy része volt. Nyilatkozataival — Szávay szavaival élve — általában ,,jó hatást keltett s szelidítőleg hatott a felélesztett felekezeti viszály elsimitására is."

8 A polgárőrség rendszeres strázsálásai egyébként 25-ével véget értek, ettől kezdve a nemzetőrség egyenruhás osztagai vették át teljesen a karhatalmi feladatokat. Két nappal később, a rögtönítélő bíróság felállításával is fokozódott a város, valamint környékének biztonsága, de erre nagy szükség is volt, mert a zavarosban halászni akaró, elvetemült gonosztevők a legsúlyosabb bűncselekményektől sem riadtak vissza. „Győrbe statáriom hirdettetett, minden szegletre ki van ragasztva a cédula" — írja a napló tulajdonosa — „mindenhol kidobolták, aki rabol, vagy pedig gyújtogatni akar, az azonnal, három óra elforgása alatt kitöröltessék a világból."

9 A kormányalakítással megbízott Batthyány Lajos grófnak a törvényhatóságokhoz intézett körlevelei ugyancsak a belső rend és béke fenntartását célozták, bár a törvénycikkek szentesítése körül megnyilvánult uralkodói huzavona átmenetileg nagy nyugtalanságot keltett. Nap-nap után érkeztek a legkülönbözőbb hírek s csak kevesen sejtették, hogy a kulisszák mögött a nádori székben levő István főherceg mesterkedései állanak, akinek irányelvei alapján az udvari konferencia elhatározta, „hogy fegyveres erőszak igénybevétele nélkül megkísérli már most elgáncsolni a magyar forradalom legfontosabb célkitűzéseinek érvényre jutását."

10 Győrött az ifjúság és a pór nép újból erőteljesen hallatta hangját, a színházi előadásokon a Rákóczi és Hunyadi indulót huzattá a zenekarral. A polgárság ismét őröket állított a Bécsi-kapuhoz, továbbá a város különböző pontjaira. Csupán a pénzes emberek vonultak vissza elfüggönyözött ablakaik mögé és keseregve figyelték a holnapot, mint ahogyan a napló írója is ily szavakkal vázolta a pillanatnyi helyzetet: „Sok, igen sok a hír, még most sincsen vége semminek, rossz világba jöttünk, a papirosok még most is szállnak, ... rémítő eset, ezt nem érti senki, most várjuk ismét az újabb híreket, búsulunk de úgy, hogy még soha ilyen búban nem is voltam!"

11 Az enyhülés április első hetében következett be, amikor a király jóváhagyta a független magyar kormányról és a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikkeket. A nép örömmámorban rótta az utcákat és az ünnepi gyűlések szónokai — Lukács Sándor, Kovács Pál, Rónay Jácint — a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit dicsőitették. A győri polgárság közel 400 főnyi küldöttsége a pozsonyi diéta berekesztése alkalmából díszőrséget állt V. Ferdinánd lakosztálya előtt. A magyarság sorsát szívükön viselő tömegek érezték és tudták, hogy az ország függetlenségének és polgári átalakulásának alapfeltételeit teremtette meg a 48-as törvénykönyv. 7 GYÁL 1848/49-es vegyes anyag. Napló. 1848. márc. 21. 8 Szávay Gy., Győr város monográfiája. (Győr, 1896) 313. 9 GYÁL 1848/49-es vegyes anyag. Napló. 1848. márc. 28. 10 Spira Gy., A magyar forradalom 1848—49-ben. (Bpest, 1959) 109. 11 GYÁL 1848/49-es vegyes anyag. Napló. 1848. márc. 30. 127