Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Filep Antal: Győr XVIII. századi településtörténetéhez

időnként ki is játszották. Az újvárosi kertek még biztosabb helyen voltak. A Rábca vize védte egy felől, más felől a Rába és Rábca között elterülő még ma is nagy részében nádas Cigánylapos zárta el. Magát Újvárost kertjeitől vízjárás választotta el, amely a Rábcát és a Cigánylapost az olajgyári iparvágány magasságában összekötötte. Èzen a vízjáráson híd vezetett át. Később zsilippel zárták le, amire az újvárosiak még ma is emlékeznek. Tehát a győri kerteket a katonaság, az újvárosi kerteket a természet védte. A kertekkel kapcsolatosan ismerünk még néhány adatot, amelyekből következtetéseket vonhatunk le. A fent is említett, Villányi által közölt főkapitányi szabályzat 26. pontja tiltja a disznótartást a vár falain belül.

20 Tehát a város falain kívül hizlaltak, nyilván a kertekben. A várfalakon belül úgy véljük, csak olyan állatokat tartottak, amelyeket a közlekedésben felhasználtak. Erre az iménti szabályzat köztisztasággal foglalkozó szakasza enged következtetni. A város falain belül lakókat kötelezik a szemét, trágya egy helyre hordására. Büntetésként a szabály ellen vétők lovát, ökrét, vagy szekerét tartóztathatja le az őrség.

21 A katonaság állandó jelenléte szükségessé tette, hogy istállók legyenek a várfalakon belül. Ezek számából is következik, hogy azokban csak kezes jószágnak lehetett férőhelye. Katonalovak, fuvaros-, hátaslovak, esetleg igás ökrök lehettek benne. A XVII. századvégi állapotokat tükröző 1703. évi telekkönyv 532 házat említ,

22 ezek mellett a forrás viszont csak 135 istállót sorol fel,

23 ami pedig egyáltalán nem magas szám, különösen ha a korabeli közlekedés viszonyaira gondolunk. A falakon belül hízó, tejelő jószág aligha lehetett! A kertek használatáról eddig felsorolt adatainkat nagyon szépen kiegészíti egy végrendelet, melyet Villányi idéz. „Vagyon az Sokoró-kapu előtt egy kis kertem, az kiben nyári és téli takarmányomat gyűjtetem; az benne való szénámat és szalmámat hagyom etesse meg a feleségem az marhával." (1625.)

24 Valószínű a kertek — az állatok jelenléte miatt is — takarmány rakodónak is szolgáltak. Feltehetőleg a takarmány egy részét pajtákban tárolták. (Jelen századig is a Győr környékén élő parasztok takarmány és szálas gabona tárolására pajtákat használtak.) A főkapitány rendelete alapján feltételezhető, hogy a pajták a kertekben épültek. Azt olvassuk ugyanis, hogy a „.. .szénacsűröket és jégvermeket csak a vártól 400 lépésnyire szabad felállítani."

25 A mai Nádorváros és az egykori városfalak között ma is megállapíthatóan kb. ekkora volt a távolság. Feltevésünket az is valószínűsíti, hogy a szabályzatnak az előbb idézett része egyszerre foglalkozik a kertek árkainak betemettetésével.

26 A fent ismertetett, többségükben XVII. századi adatainkat összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg: Győr és nyugati elővárosa Újváros lakóterületén nem tartanak tömegben állatokat. Azok helye a győci és az újvárosi kertekben van, ahol a takarmányt is tárolják valószínűleg pajtákban is. A kertek a városban lakók tulajdonában vannak, de a kertekben idegen helységbeliek is tartózkodnak állataikkal. Az adatok szerint a kertekben nappal és éjszaka általában szolgalegények, esetleg polgárok tartózkodnak az állatok mellett, de elvétve asszonyo20 Villányi, im. 114. 21 Uo. 114. 22 Borbiró V.—Valló I., Győr városépítéstörténete. (Bpest, 1956) 139. 23 Uo. 140. 24 Villányi, im. 81. 25 Uo. 114. 26 Vö. 17. jegyzettel. 104