Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Uzsoki A.-Szőke B.: Honfoglaláskori magyar sírok Páliban

Mint láttuk, a pali temető jól megfigyelt sírjainak alakja teknőszerű volt. Két végük fvesre alakított, falaik enyhén lejtők, úgyhogy a sírgödör tölcséresen szűkült. Ugyanilyen módon megásott sírokat találunk a déloroszországi jasinevatoi kurgánokban, melyekben a magyarral azonos módon élő és temetkező nép sírjait tárták fel.

9 Több esetben jól megfigyelhető volt, hogy a pali sírok hosszában s keresztben is tál- vagy teknőszerűen voltak vájva. Ugyanilyen sírgödröket ismerünk a magyargurabi (Vel'ky Grób, szenei járás, Csehszlovákia) IX—X. századi temetőben

10 vagy a X—XI. századi zala vár-községi temetőben.

11 Figyelemre méltó, hogy a halimba-cseresi X—

XI. századi temetőnek csak a legkorábbi részében találunk néhány ily módon megásott sírt, a többit már szabályos, sarkos téglalap alakúra ásták.

12 A pali sírokat kitöltő földben több esetben hamut, faszénrögöket és állatcsontokat találtak elkeverve. Ez a jelenség a X—XI. századi köznépi temetőinkben rendkívül gyakori, úgyszólván általános. A szokás, mely e jelenséget létrehozta, területileg is nagyon elterjedt, korban pedig visszafelé igen messzire követhető. A szokást a tűznek tulajdonított tisztító, gonoszűző erejével, a nyitott sírgödörnél történő torozással s a népi hitvilág egyéb hiedelmeivel magyarázzák.

13 A pali sírokban koporsó vagy a halott alá tett deszka nyomát nem találták meg. Köznépi temetőinkben általános jelenség, hogy a X. században koporsó nélkül történik a temetés. Egyes sírokban a váz feltűnően keskeny, összenyomott. Ezt a más temetőkben is gyakran észlelhető jelenséget azzal szokták magyarázni, hogy a halottat lepelbe, bőrbe vagy gyékénybe csavarva temették el s ez okozta a csontváz nyomottságát. A pali sírokban ezt inkább azzal magyarázzuk, hogy a sírok feneke teknősre volt kivájva s ebben a váz csontjai összecsúsztak. X. századi köznépi temetőink a sírok tájolása szempontjából két csoportra oszthatók. Az egyik csoport sírjai ÉNy-DK,

14 a másiké Ny-K

15 irányban tájoltak. Természetesen a tájolás fő irányától való kisebb eltérések mindkét csoportban előfordulnak. A pali temető feltárt sírjai a temetőt az utóbbi csoportba sorolják. A vázak a feltárt pali sírokban hanyatt feküdtek, karjaik változatosan vagy a test mellett nyújtva vagy a testre ráhajlítva voltak. X. századi köznépi temetőinkben általános ez a szokás. 9 László Gy., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. AH. XXVII. (1943) 51. 10 Chropovsky, B., Slovenské pohrebisko z 9. st. vo Velkom Gróbe. Slov. Arch. V. (1957) 1. 192-193. 11 Mikes K., Le cimetière dit „de la commune" de Zalavár. AAA (1954) fig. 2, 3. 12 Török Gy. i. m. térképmelléklet. 13 Szőke B. i. m. 45. — Bálint A., A kiskuníélegyháza-templomdombi temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1958. (Szeged, 1956) 78—79. — Szőke B., Spuren des Heidentums in der frühmittelalterlichen Gräberfeldern Ungarns. Studia Slavica II (1956) 133-137. 14 Pl. Gorzsa (Csongrád m.), Banner J., Ásatások Gorzsán és Batidán. Dolg. IX—X. (1933—34) 270., — Hódmezővásárhely-Kopáncs (Csongrád m.). Párducz M., Árpádkori temető Hódmezővásárhely-Kopáncson. Dolg. XIX (1943) 183—192. 15 Pl. Kérpuszta (Somogy m.), Nemeskéri—Lipták—Szőke i. m. térképmelléklet., — Halimba (Veszprém m.), Török Gy. i. m. térképm. 16 Szőke B. i. m. 36-39. 8