Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Lengyel Alfréd: II. József reformjai és a rendi Győr megye ellenállása

keresztül a vármegyék állták útját az idegen ösvényekre tévedt országvezetésnek. De a nemzetközi helyzet alakulása is elősegítette az események ilyen irányú kibontakozását. A belgiumi fejlemények, a porosz politika nem várt fordulatai, a lengyel földről érkezett aggasztó hírek gondolkodóba ejtették az uralkodót, hogy tanácsos volna-e a magyarsággal szemben még jobban kiélezni az ellentéteket. A királyi biztosok és az igazgatás tisztviselői mintegy két malomkő között morzsolódtak s a fokozódó bizonytalanság légkörében hovatovább a megalkuvás felé mutattak hajlandóságot, akárcsak a felsőbb fórumok. Győry Ferenc jelentéseiben már egyre arra hivatkozik, hogy az országgyűlés összehívása nagyon üdvös lenne, mert a hatalom előbb-utóbb kiesik a kormányzat kezéből. A rendiség — megítélése szerint — állandóan erősödik és a megyeszervezet leple alatt ismét irányító szerepet kíván magához ragadni.

31 Az uralkodói akarattal szembehelyezkedő nyílt ellenállásnak még az a tudat sem vetett gátat, hogy Bécs esetleg katonai lépésekre szánja el magát az alattvalói engedetlenség megtorlása céljából. A császár erre gondolt is eredetileg, sőt már intézkedéseket is tett ez irányban, de a külső és belső helyzet tárgyilagos mérlegelése után már nem halaszthatta tovább, hogy megtegye az első engedményeket saját rendszerének legalább részleges felszámolására. Az alkotmányossághoz való visszatérés követelménye és a nemzeti hagyományok megmentésének parancsoló szükségessége ekkor már erejében túlszárnyalt minden abszolutisztikus törekvést. Az ellenszegülés országszerte megszerveződött és a vármegyék üléstermeiben érte el csúcspontját. A köznemesség megtagadta az adót és gabonát, az újoncozás folytatását pedig egyszerűen leállíttatta. Csupán a rendiségtől különvált főurak és nagybirtokosok kissebbségi csoportja hajolt meg a terhek további vállalása előtt. A győri megyeszékházban is zajos jelenetek játszódtak le, mihelyt köztudomásúvá vált a feszültség általános kirobbanása. A királyi biztos okulva a felvidéki példákon, már meg sem jelent a meghirdetett üléseken, inkább beteget jelentett, nehogy kitegye magát esetleges inzultusoknak. II. József a korábban még csak válaszra sem méltatott vármegyei felterjesztéseket a történtek után már sokkal nagyobb figyelemben részesítette, sőt rövid idő múlva elrendelte a földmérési munkálatok és házösszeírások felfüggesztését. Igen nehezen szánta rá magát ezekre az engedményekre, de nem maradt más választása. Az ország hangulatáról beérkezett bizalmas jelentések hamisítatlan tükörképét adták a határtalan elégedetlenségnek. Különösen nagy hatással volt a már nagy beteg császárra Zichy Károly gr. országbíró — Győr vármegye lemondott és 1790-ben újból kinevezett főispánjának

32 — közlése, minthogy a múltban éppen ő volt mindig azon a véleményen, hogy a reformok, ha gyűlöletesek is, nyílt ellenállást sohasem fognak kiváltani. A jelentés többek közt ezeket tartalmazta: „ ... A nemesség általánosan felemelte szavát. Mintegy felkelt szendergéséből, új erőt nyerve. Hangja oszthatatlanul és egységesen harsogja a törvényeket és a szabadságot. — Az alattvalót kimerítette a már harmad éve tartó háború elviselhetetlen terhe; elégedetlen, haragos lett. Egy szikra elég a tűz fellobbanásához, mert a paraszt tudja, hogy a rendek több ízben pártját fogták gyűléseiken, de hiába. — Veszélyben forog itt minden, a sereg, 31 OL., Kane. lvt. 11015, - 11323/1789. 32 GyÁL., Győr m. közgy. jkv. 905/1790. 82