Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Jenei Ferenc: Fejezetek a győri vendégfogadók és kocsmák történetéből

január 18-án Pozsonyban megjelentek Czobor Imre alnádor előtt és a székeskáptalan nevében és megbízásából tiltakoztak Teuffel Kristóf tettei ellen.

10 Két esztendő múlva az országgyűlést használják fel, hogy tiltakozásukat Rudolf király elé juttassák.

11 De hiába. Sőt a király újabb intézkedéseivel tetézte a sérelmeket. A győri polgároknak, a székeskáptalan jobbágyainak megadta a szabad bormérés jogát, kivéve a július és augusztus hónapokat. Ez ellen a székeskáptalan Győr vármegye alispánja, Alsoki László deák előtt tiltakozott.

12 Szinte évenként megismétli a székeskáptalan kérelmeit, tiltakozásait, de hiába.

13 Sőt a katonaság a bormérési jogot már magának követeli, mint olyat, melyet már régen birtokában őrzött. Ernő főherceg, Rudolf király helytartója 1590 május 17-én Gregoróczy Vincét, a győri vár alkapitányát ebben az értelemben utasítja, hogy a vár őrségének két havi bormérési jogát őrizze meg.

14 Tehát a főherceg a katonaság birtokában levő és gyakorolt jogáról beszél, mintha azok nem is jogtalanságok volnának. Nem ismert a székeskáptalan méltatlankodása határt, amikor a főherceg intézkedése tudomására jutott. Tiltakozik az ellen, hogy a bormérés dolgában a német profosznak kelljen engedelmeskedniük. A magyarságára féltékenyen vigyázó székeskáptalan áll szemben a német katonasággal. Milyen nemes haraggal beszélnek a német profoszról, aki koldusember fiaként jött Győrbe, itt megszedte magát, meggazdagodott és most a székeskáptalannak neki kell engedelmeskednie. Sőt az élelmezési tisztek nem egyszer ezen is túlmentek. Rudolf király 1582 február 8-án kelt parancsából tudjuk, hogy akadályt gördítettek az elé is, hogy a székeskáptalan sopronmegyei dézsmaborát a várba szabadon beszállíthassa.

15 Majd pedig 1592-ben Gregoróczy Vince a káptalan 150 akó borát foglalta le és kobozta el.

16 1588-ban a sok panasz kivizsgálására járt is Győrött valamiféle Bizottság, a székeskáptalan össze is írta sérelmeit, de hiába, a helyzet nem változott, így maradt 1594-ig, mikor a török Győr várát elfoglalta.

17 Amikor Pálffy Miklós huszárjai a győri vár kapuján benyomultak, új korszak kezdődik a város életében is. A felszabadító katonaság mint hódított jószággal bánt a várossal és annak lakóival. Bár az országgyűlések törvénycikkei követelték, évekig megakadályozták a székeskáptalan hazatérését és gátolták a város polgárai vagyonának, ingatlanainak visszaadását. Lépésről lépésre haladó kemény és következetes harc indul meg a vár parancsnoksága és a székeskáptalan, valamint a város polgárai között. Üjra kezdődik a huzavona a bormérés joga körül is. Az első lépést a székeskáptalan tette. 1608-ban a győri vár parancsnokának tiszte üresedésben volt, s amikor tudomásukra jutott, hogy az uralkodó betöltéséről kíván intézkedni, a királyt helyettesítő Mátyás főherceghez fordulíaJk és kérték, hogy az új győri főkapitányt megbízó levelében utasítsa a káp10 Uo. Th. XIX. No. 2910 és Cth. V. No. 184. 11 Uo. Th. XIV. No. 2418. 12 Uo. Cth. XI. No. 872 és Th. I. No. 1042. 13 Uo. Th. XIV. No. 2419. Th. XIX. No. 2962. 2924, Th. XIV. No. 2439. Cth. V. No. 190 A. 14 Uo. Th. XIX. No. 2959. 15 Uo. Th. XIV. No. 2430. 16 Uo. Th. XIV. No. 2444. 17 Uo. Th. XVI. No. 2608. 64