Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)

Szőke Béla: Győr nevéről

GYŐR NEVÉRŐL Győr, más dunántúli városokhoz hasonlóan több ezer éves település s ennek megfelelően a falai közt élő népek az idők folyamán más és más névvel illették. Ismert antik neve Arrabona volt, a közép- és újlatin Jaurinum a magyar Győr latinos formája, a Raab, Ráb név pedig a szomszédos német és szláv népek ajkán él. Az alábbiakban részletesen csak a Győr névvel foglalkozunk, a többit csak futólag érintjük. Az Arrabona név eredete a római hódítást megelőző idők ködében veszik el. A Győr és Esztergom közötti Duna-szakaszon a kora vaskorban egy illír törzs, az azalusok törzse telepedett meg. A késő vaskor hódító gallusai ugyan erősen asszimilálták e népességet, az azalusok illír nyelve azonban nem tűnt el nyom nélkül. Emlékét őrzik a Duna mentén az Arrabona, Azaum, Lepavista és Solva helynevek.

1 E neveket átvették a rómaiak is, írásos emlékeik pedig megőrizték azokat a számunkra. A Raab, Ráb helynév kétségkívül kapcsolatban áll a Rába folyónéwel, kérdéses azonban, hogy ez utóbbi összefüggésbe hozható-e s hogyan az Arrabona névvel. Nem szabad itt figyelmen kívül hagynunk, hogy Raaba helynév Ausztria több helyén is előfordul, egyet Mollay Károly is említ Graz szomszédságában, erről már a XI. században említést tesz egy oklevél.

2 Kétségtelen, hogy ez a helységnév is kapcsolatos a Rába folyó nevével, mely itt a közelben ered. De ismerünk Rába folyócskát a Visztula felső szakaszán Lengyelországban is. A Rába, Raab, Ráb nevek problémakörének részletes kikutatása, tisztázása tehát még a jövő feladata. Arra nézve, hogy mikortól nevezik Győrt Raabnak, rendkívül fontosak Idrisi arab geográfus adatai.

3 Idrisi 1153-ban készült művében Győrnek három nevét említi. Az arab átírásban közölt nevek közül az egyik megfelel az Arrabona névnek, a másik Jaurinumnak, a harmadik pedig Győrnek. Ebben a korban tehát Győr német neve még nem alakult ki. Hasonló a 1 Barkóczi L., Brigetio. DissPann. ser. II. No. 22 (Bp. 1951) 12-13. - Sági K., Adatok a pannóniai civitasok területének és etnikumának kérdéséhez. SSz (1955) 43—45. — Krahe, H., Die alten balkan-illyrischen geographischen Namen. (Heidelberg, 1925) 2 Mollay K., ödenburg. (Bp. 1942) 20. — Schiffmann, K., Hist. Ortsnam-Lexikon des Landes Oberösterreich II. 236. 3 Lewicki, T., Polska i kraje sasiednie w swietle „Ksiegi Rogera", geografa arabskiego z XII w. al-Idrisi' ego. Czesc II. (Warszawa, 1954) 74. 13