Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Szőke Béla: Fejezetek Győr koraközépkori történetéből
dunántúlon ilyen viseletű gazdag nőket csak a székesfehérvári honfoglaláskori magyar temetőkből ismerünk, kíséretükben itt is kétélű karddal felfegyverzett férfiak kerültek napvilágra. 50 Hasonló sír szerény emlékeit ismerjük a győri Újszállások (Vagon- és szeszgyár egykori területe) helyén kiforgatott temetőből is, 51 ez azonban már inkább a X. század utolsó harmadára, tehát már a kora Árpád-korra keltezhető. Az eddigi ismereteink alapján az a nézet alakult ki, hogy a második csoport a fejedelmi és a vele szoros kapcsolatban álló egy-két további törzs vezető- s középrétegének viseletét őrizte meg számunkra, míg az első csoport a többi törzs előkelő rétegeinek viseletét jelenti. 52 Az elmondottak értelmében tehát a Kisalföld északi része kezdettől fogva a fejedelmi törzs, hatalom birtokába került, míg a dunántúli részét más törzs birtokolta egyes fontos helyek (pl. Győr) kivételével. 4. A honfoglaló magyarság nem volt nomád nép, legkevésbé pedig a köznép tömegei nevezhetők nomádnak. Az ország területén ismert igen nagyszámú honfoglaláskori köznépi temető elemzéséből tudjuk, hogy két nagy csoportba foglalhatók. A temetők egyik csoportját olyan települések népe hozta létre, mely a földművelés, állattartás és különböző kézművességek űzésén kívül katonai szolgálatot is teljesített. A temetők másik csoportjába olyan köznépi települések népe temetkezett, mely csak termeléssel foglalkozott, katonát nem állított. 53 A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság apró szállásai a különböző vizek fölé emelkedő teraszokon, dombokon voltak. Meggyőzően bizonyítják ezt a Győr és Szentes vidékén végzett régészeti kutatások. 54 Ez a törvényszerűség mutatkozik meg Győr honfoglalás- és kora Árpád-kori településében is. Lovas Elemér helyesen állapította meg, hogy Győr ősi települési helyei a Káptalan-dombon és Belvároson kívül a Duna melletti homokdombok (a vagon-, szesz- és gázgyár területe) s a Kálváriáig nyúló Rába-part voltak. 55 Győr honfoglalás- és kora Árpád-kori települési rendjét mégis mind Lovas Elemér, mind a többi helytörténeti kutató is részben tévesen rekonstruálta. Ezt a helyesbítésre szoruló képet találjuk az eddigi kutatások eredményeit összefoglaló, Győr városépítés-történetével foglalkozó munkában is. 5,i Az Árpád-kori Győr várát övező települések közül a helytörténeti irodalom a következőket ismeri : Szent Adalbertfalva — a mai Kálvária körül —, tőle északra Kertesszer és Királyfölde. Szent Benedekfalvát, mely a Győrt övező községek közül a legnépesebb volt, a mai Bartók Béla út és a Fehérvári út közti területre helyezik, tőle északnyugatra, a vagon-, szesz- és gázgyár területén pedig egy névtelen falut említenek, melynek létét csak régészeti leletekből ismerik. A Duna bal partján emelkedő dombvonulat nyugati részén feküdt Malomsok, tőle keletre pedig Felsőfalu vagy Pataháza. A Rábca régi torkolatánál, a folyóranéző partos részen álltak Sziget kunyhói. 57 A múlt század hatvanas éveiben készült térképfelvétel 58 még pontosan követhető módon szemlélteti a város Árpád-kori települési rendjét (2. kép). A vízparti domb vonulatokon húzódó utcák szűkek, a házak aprók és zsúfoltak, ezzel szemben az újkorban nyitott utcák — a mai Bartók Béla út, a Kálvária út s a Kossuth Lajos utca szélesek, tágas major-portákkal szegélyezettek. E térkép szerint Szent Adalbert-falvát a mai Kálvária körüli partos részre helyezzük. Ez a magasabban fekvő 91
