Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Szőke Béla: Fejezetek Győr koraközépkori történetéből
írást Einhardusnak, Nagy Károly udvari történészének Annaleseiben olvassuk. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy maga Einhardus is résztvett az uralkodó kíséretében a hadjáratban s márcsak ezért is részletesebben foglalkozik — a másik kettőét alig vázolva — a déli seregrész útjával. A többi nyugati évkönyv összefoglalóbban, rövidebben mondja el a 791. évi hadjárat történetét s ezekben csak annyit olvashatunk, hogy Nagy Károly serege a Rába folyóig nyomult előre s innen fordult vissza (,,... usque ad fluvium Rába . . ." 14 ). Az ismertetett adatok alapján kíséreljük meg rekonstruálni a bennünket leginkább érdeklő déli seregrész vonulásának útját (1. kép). Ismerve a rómaikori Észak-Pannonia úthálózatát 15 s tudva, hogy ezek az utak az egész középkoron át használatban voltak, nem tartjuk valószínűnek, hogy Nagy Károly serege az egykori Duna melletti limesúton nyomult előre. Ez esetben értelmetlenné válnának Einhardus nagyonis megszívlelendő szavai arról, hogy a sereg átlépve a Rába vizeit („ . . . Arrabonis fluenta . . ."), a folyó jobb partján folytatva útját, ért el annak torkolatáig. Majdnem bizonyossággal állíthatjuk, hogy a frank hajóhad egy része a mai győri dunaágon ereszkedett alá s ennek feladata volt a mosoni avarság megfélemlítése. Az uralkodó seregrésze ezzel szemben a Bécsi erdőtől (Cumeoberg) indulva kikerülte a Fertő és Hanság mocsarait, Scarabantián (Sopron) át az egykori Mursella (Mórichida) gázlójához tartott, itt átkelt a Rábán és Marcalon — ,,a Rába vizein" —, majd pedig a Koroncón és Gyirmóton át vezető rómaikori úton elérkezett a Rába torkolatához, a mai Győr helyére. A sereg visszafelé is ugyanezen az úton indult, a mórichidai gázlónál azonban ez alkalommal délnyugatra fordult és Szombathely irányában hagyta el Avaria földjét. Nagy Károly seregrésze ily módon a Sopron-, Vas- és Győr megyei avarságra sújtott le. Annak is látjuk az értelmét, miért kanyarodott fel Nagy Károly hadteste a Rába torkolatáig. Aligha lehet kétséges, hogy itt találkozott a hajóhadnak a győri Duna-ágon leereszkedő részével, a hajóhad másik része valószínűleg a csallóközi Kis-Duna ágon követte az északi hadseregrészt. Továbbá, ha a frank sereg tovább akarta folytatni előnyomulását az avar birodalom belseje felé, a déli seregrész ezt csak a dunamenti rómaikori limes-úton tehette. A Vágig és a Rába torkolatáig előretört seregek megtorpanása és visszafordulása végeredményben a frank invázió vereségét jelenti, azonban ennek az okait kutatni már kívülesik e dolgozat keretein. Végzetes csapást a frankok második, 796. évi hadjárata mért az avar birodalomra. Előbb Erik, furlaridiai herceg tört be az országba és sikerült megkaparintania az avar fejedelem kincseinek egy részét (,,... Ericus dux Foroiuliensis, spoliata Hunorum regia que Hringus vocabatur. . ." 16 ), majd Pippin, Nagy Károly fia itáliai és bajor seregekkel Dél-Dunántúlon keresztülvonulva átlépte a Dunát — valószínűleg a dunaföldvár—solti révnél — s miután az avar haderő a Tiszántúlra menekült, kifosztotta az avar fejedelem székhelyét — a hringet — s mindent feldúlva, óriási zsákmánnyal tért vissza hazájába. (,,... Pippinus autem, Hunis trans Tizam fluvium fugatis, eorumque regia, quae, ut dictum est, Hringus, a Langobardis autem Campus vocatur, ex toto 85
