Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Jenei Ferenc: A múzeumépület története
A Szent László közben ehhez két ház csatlakozott. Nyéki Vörös Mátyás kanonok és Torkos Imre háza. Nyéki Vörös Mátyás a 17. századi magyar irodalom értékes alakja. Másfélszázadon át számos kiadásban olvasott költő és Balassi-Rimay Istenes énekeinek sajtó alá adója. Tehát 1617-ben kilenc tulajdonos osztozott a ma egybeépült ház telkein. A pannonhalmi bencés főapátoknak régi vágyuk volt ezidőben, hogy a vár bástyáinak építése során megsemmisített székházuk helyett a vár bástyáin belül szerezzenek új székházat. E törekvésük megvalósításában éppen Beccaria Virgil járt a kezükre, aki Himmelreich György főapátnak a Ferences kolostor (ma Megyei Tanácsháza) közelében 1623-ban egy házat eladott. De e ház nem felelt meg a főapátoknak. Kicsiny volt, megfelelő nagyobbat kerestek. A megoldást Karner Egyed főapát találta meg. Beccaria Virgilnek csak egy fia volt, Mihály, a jezsuita. Az atyai nagy vagyont nőtestvérei örökölték, akik közül az egyik fia, Niderman János Mihály győri kereskedő polgár a nagyatya házait elcserélte Karner Egyed főapáttal. Ez 1668-ban történt, s ez időtől Virgilius házát Apátúrháza néven emlegetik. Az egybenyitott, két házból álló Apátúr-ház emeletét lakták a főapátok. Hat szoba volt itt. A földszinten nyolc iparosnak volt boltja. Ezek összesen 100 forint bért fizettek évenként. Ez a ház is szűk volt és a főapátok a többi ház megszerzésére törekedtek. Ez azonban nehezen ment. Ki kellett várni az alkalmas pillanatot, rendesen a házak tulajdonosainak eladósodását, mikor a tulajdonosok kölcsönre szorultak, aminek fejében lekötötték, majd át is adták házaikat. 4 Az 1703. évi telekkönyv szerint az Apátúr-ház mellett, a piaci oldalon Berkes János földszintes sarokháza állott. Mellette a Szent László közben Baranyay Mihály lovaskapitány emeletes háza, majd Sidor István kereskedő földszintes háza állott, míg a Szent Móric utcában Semberger Ádám emeletes háza volt a szomszéd. 5 E házakat az 1720-as években sorra megszerezték a főapátok. Közben azonban érdekes per keletkezett az Apátúr-ház körül. A hatalmas telken épült házak egyike, minden bizonnyal a Pálffy Tamás féle ház, szabad volt a földesúri terhektől, melyekkel a győri háztulajdonosok a győri székeskáptalannak, mint Győr város földesurának tartoztak. E kiváltságot 1727-ben a győri székeskáptalan az Apátúr-háztól megvonta. Több évszázados pör húzódott meg az ügy hátterében. Az egykor királyi város Győr 1447 óta mint kiváltságos mezőváros a győri székeskáptalan tulajdona, jobbágya volt. Természetesen ebből a helyzetből szabadulni akart és az 1715. évi országgyűlésen mindent elkövetett, hogy a szabad királyi város kiváltságait megszerezze és így a feudális földesúri terhektől szabaduljon, sőt az országgyűlés után sem szűnt meg a jogvita, évtizeden át perlekedtek a város jobbágyi kötelezettségei körül. A nagy per idején a városban élő, kiváltságokat élvező nemesség megoszlott és a két pereskedő oldalára állott. 1727-ben a hétszemélyes tábla a pert eldöntve a székeskáptalannak adott igazat. S ekkor a székeskáptalan a vele szembenállóknak, a városi polgárságot támogató nemeseknek „megfizetett". Jegyzéküket már 1715-ben összeállította, egyben házaik kiváltságait, a földesúri adóterhektől való mentességüket megszüntette. De ekkor határozata még nem emelkedett jogerőre, csak 1727. január 29-én erősítette meg Sinzendorf Lajos győri bíboros-püspök. Érdekes a két jegyzéket egybevetni. 46
