Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Banner János: Rómer Flóris

kénytelen tapasztalni, úgy az Archaeologiai Értesítő című lapra ellenmondás nélkül odaírhatom szerkeszti helyett, hogy írja Rómer Flóris." u Ez a keserű humor nem azért jött ki a tollából, mert a munkát sokallta, hanem azért, mert félt attól, hogy nem lesz, aki utána folytassa. És az igazság bátor kimondásának megtermett a maga gyümölcse. 1872-ben már így írt : „Tessék körülnézni a hazában és ha a támadó egyleteknek és a gyarapodó vidéki múzeumoknak, a sok vidéki levelezőnek nem az Értesítő a főmozgatója, biztatója, akkor mindezek a csodák a mesék országába valók." 42 Külön előadást kívánna ez az egyetlen mondat. Egymásután alakulnak a régészeti társulatok országszerte, egymásután alapítják a vidéki múzeumokat, amelyeknek munkássága eleinte sok gúnyolódó, jobb szándékkal humoros megjegyzésre is okot adhatott, de amelyek nélkül soha sem jutottunk volna el oda, ahol ma vagyunk. Téved, aki azt gondolja, hogy ezeket az intézményeket a közszükséglet, vagy a művelődés tudatos szolgálata hozta létre. Lemosolygott vidéki orvosok, papok, tanárok, tanítók, gyógyszerészek, mérnökök álltak bölcsőjüknél Rómer biztatására, nem törődve azzal, hogy a mindig csak maguk dolgát előtérbe tolók kinevetik őket. Dolgoztak, mert kedvük volt hozzá, de legtöbbször csak sejtették, hogy a nemzeti művelődésnek tesznek vele szolgálatot, amelyből a nép művelésének is kijut a maga része. Rómer buzdítása, népszerűsítő tevékenysége nélkül ezek az intézmények soha meg nem alakultak volna s nélkülük aligha ért volna el olyan szép eredményeket a később összeült kongresszus. Szólnom kell azokról a kapcsolatokról, amelyek a Nemzeti Múzeumhoz fűzték.

43 Ez a kapcsolat a reform bizottsági tagsága, majd jegyzősége révén már 1862 óta fennállott, ha — Hampel szerint — meg is volt az oka, hogy az ülésektől elmenjen a kedve.

44 8. Mindaz, amiről eddig szó volt az abszolitizmus igáját nyögő, majd a kiegyezésig eljutott Magyarország határain túl nem terjedhetett, pedig már a Műrégészeti Kalauz meglepően gazdag külföldi irodalma és külföldi régészeti anyaga mutatták, hogy a régészetet nem olyan tudománynak tekintette, amelynek műveléséhez, történeti értékeléséhez elég a hazai földből véletlenül felbukkanó leletek ismerete, magyarázata. Ki gondolhatott azonban akkor még a külföldi kapcsolatok ilyenirányú megteremtésére. 1867-ben végre ez is elérkezett. Az első, akinek ez osztályrészül jutott, az a Rómer Flóris volt, aki börtönből szabadulása után nem hogy az országot nem hagyhatta el, de Pozsony területét sem. Az országgyűlés rábízta annak a gyűjtem4nvnek az őrzését, amelyet a magyar állam a párisi világkiállításra küldött. Történeti volt ez az anyag, mert a kő- és bronzkori legszebb tárgyakon kezdve a késő századok ingó emlékeit foglalta magában, a Rómer szerkesztette francia nyelvű katalógus

45 tanúsága szerint. Párisi tartózkodása — és a kiállítás — döntő volt a magyar régészet további fejlődésére. Megismerkedett korának legjobb szakembereivel és résztvett az ősrégészeti és embertani kongresszuson is,

40 amelynek 1866-ban Neufchâtelben történt megala16