Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Banner János: Rómer Flóris

Legyen szabad néhány akadémiai jegyzőkönyvből kommentár nélkül idézni. „A bécsi es. kir. központi arch, bizottmány, amely a magyar akadémia bizottmánya által kiadandó „Műrégészeti Kalauz"-hoz szükséges, mintegy 500 darab cliché

31 készítését nagylelkűen ígéré, ezeknek kiállíttatása kieszközlésére felszólíttatott." ,,A bécsi tud. Akadémia szívesen engedi át a magyar leletekre vonatkozó clichéket ; hálával fogadtatik."

32 Bizonyára nagyobb hálával fogadtatott volna, ha magukat a leleteket adták volna vissza, de erre a monarchia felosztásáig, részben még máig is várni kellett. Minden nehézség ellenére a Műrégészeti Kalauz megjelent, mert Rómer —• ahogy írta —: „semmi fáradságot nem kíméltem, semmi áldozatot nem sajnáltam, miszerint archaeológiánk előszeretetéhez képest, melynek terjesztése és felvirágzása napjaim legfőbb feladata, a lelkes magyar olvasóközönségnek oktatólag buzdító vezérfonallal kedveskedhessek." 33 A munka 1000 példányban jelent meg, amelyből 500 már az első félévben. elfogyott.

34 Példátlanul álló könyvsiker a nálunk még csak csírájában lévő új tudományág terén. Minden idő, minden intézmény megbecsüli a maga ereklyéit, emlékeit. A magyar régészeti kutatás is ilyennek tekinti Rómer munkáját. Igazságos kritikát azonban csak akkor mondhat felőle, ha nem ragadja ki történeti környezetéből s nem a mai fejlett tudomány szemszögéből közeledik megítéléséhez. De a tárgyilagos kritikát még így is kibírja. A maga korában sem jelentett egyebet, mint aminek ma tartjuk : a magyar régészet alapvetését. De szóljanak azok, akik a maguk korában — a könyv megjelenése idején — is elmondották véleményüket. Ipolyi Arnold írja : „Éreztük régen ezen ismerethiányt, amint a tudatlanság miatt napról napra fogyni és lerombolni láttuk legérdekesebb műemlékeinket, amint egyre tapasztaltuk, hogy nem vagyunk képesek irántuk a nemzetben érdeket gerjeszteni ; hogy nem képes a nagy közönség vizsgálatainkat és leírásainkat megérteni és követni, hogy kiadásainkat egy-két szakismerő és műértő vagy legfeljebb műkedvelőn kívül ki sem olvassa és Archaeologiai Közleményeink a könyvárusi raktárak polczain. penészednek." 35 Ipolyi néhány kifogást is tesz, ami inkább azért lep meg, mert látjuk belőle, hogy néhány kérdésben (még az akkor nálunk nem is jelentkező paleolitikum kérdésében is) mennyire világosan látott.

36 A legjellemzőbb ezek közül a következő : „Amit azonban még e kézikönyvben bírni óhajtanánk, az az összes hazai cserép-cifrázatok rajzai közlése lett volna. . . A barbár ceramica. . . még eddig éppen a legelhanyagoltabb része az őskori régiségtannak ; holott úgy látszik, hogy ha egyszer rendszeresen ki lesz fejtve, leginkább képes leend a leletek korszakai és leihelyei iránt tájékoztatni, amint hogy már most észleljük, hogy az ornamentika ismerete s tudománya képezi saj átlag a műrégiségtan alapját" 37 „ . . . mindezek . . . távolról sem rontanak le valamit e ieles és nyel vünkön, régóta várt mű becséből." 38 Valószínűleg Fraknói írja a könyvről : „legújabban kiadott mun14