Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)

módja volt rá, úgyis húzta-halasztgatta az ilyen közmunkákban való részvételt, éppen mert nem akarta családját magára hagyni, de a pozsonyi királyi kamara ismételt felhívására és I. Lipót közvetlen rendeletére Győr megyében is eleget kellett tenni a parancsnak.

23 Hosszú hónapokon keresztül így minden támasz nélkül maradt az állandó rettegéstől kimerült, asszonyokból, gyerekekből álló földnép és gyötrődése közben csak kevés vigaszt jelenthetett számára, ha időnként kedvező hírek érkeztek a hadi események alakulásáról.. Sokkal inkább érdekelte, hogy a bűnözők és útonállók megfékezése, illetve kiirtása céljából kiadott császári rendeleteknek

24 lesz-e majd érezhető hatásuk. De Érsekújvár visszafoglalása, majd Buda várának felszabadítása — jóllehet az utóbbi világtörténelmi jelentőségű esemény volt — sem tudta azt a népréteget kellően megörvendeztetni, mely szenvedő alanya volt a több éves hadjárat ezernyi szenvedésének. Győr megye a folytonos hadvonulások következtében néhány esztendő alatt olyan súlyos károkat szenvedett, hogy a Csallóközben és Szigetközben szinte alig akadt lakható állapotban lévő ház, vagy kunyhó. A megmaradt, vagy lassankint visszaszivárgó lakosság földalatti vermekben húzódott meg. De a sokorói és pusztai járás is a sivárság képét mutatta. Még jóval későbbi porta-összeírások is csak 17 lakott helyről, szegény faluról emlékeznek meg.

25 Egyes vidékeken még az utak, ösvények is használatlanokká, váltak idővel úgy hogy az arra járó katonaságnak a lovasság volt kénytelen utat törni az áthatolhatatlan bozótok rengetegében. A Mosón megyével szomszédos területekre legjellemzőbb Bél Mátyás leírásának idevágó részlete : ,,Egy pillantást vetve a megvilágított éjbe, mintha egy tűztenger szélein állanál, magasra emelkedő hullámival, mintha tűzhányóvá vált volna a róna terület.. . , még a földnek felső rétege is közel fél ölnyire hamuvá égett a szerencsétlen megye tetemes részén !"

26 S mindezt a török esztelen pusztításain kívül a császári sereg okozta, melynek idegen zsoldosai a kegyetlenkedésben néha még a janicsárokon is túltettek. Győzelmes előnyomulásukat inkább kalandnak szánták és a téli szállásra való évenkinti visszavonulást a csatatér nélkülzéseiért nyújtott kincstári kárpótlásnak tekintették. Pedig súlyos büntetések voltak papíron kiszabva a lakosság ellen elkövetett atrocitások esetére. A tisztek azonban nem sokat törődtek a feljelentések kivizsgálásával, sőt maguk is azon voltak, hogy a nép kárán gazdagodjanak meg. De még a katonák zsoldja is elsikkadt gyakran a kétes elemekből összeverbuvált alparancsnokok kezei közt. A lakosság ösztönszerűen gyűlölte a külföldről idevetődött katonaságot, mert viselkedésével nap, mint nap elárulta, hogy nem az ország védelmét, felszabadítását szolgálja, hanem a magyarság megritkítását, földönfutóvá tételét akarja elérni. A budavári győzelem után a hadvezetés némi lélegzethez jutott s Eszterházy Pál nádor ezt az alkalmat nyomban kihasználta, hogy az uralkodónál latba vesse minden igyekezetét a haza terheinek könnyítése érdekében. A közeledő téli bekvártélyozást akarta, elsősorban a legtöbbet szenvedett területeken, emberséges módon megoldani. Ezért a megye hatóságát is felhívta, hogy a porták összeírásánál vegye számításba a félig, vagy teljesen pusztán maradt lakóhelyeket. A cél mindenképpen az legyen, hogy a téli szállások számát a legalacsonyabbra sikerüljön leszállítani, mert csak így válik lehetségessé ,,a szegény nép injuriájának 143