Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)
Lengyel Alfréd: Jobbágysors Győr megyében a felszabadító hadjáratok idején (1683–1699)
a felszínre, minek következtében az egyéni érdekek szükségképpen a háttérbe szorultak. Sőt a hidegebb időszak beálltával még nagyobb tömegű katonaságot kellett a falvakban bekvártélyozni s ebből Győr megyének is alaposan ki kellett vennie a maga részét. Elképzelhető a szegény nép súlyos helyzete, ha Mercy tábornok, a hadbiztosság egyik főirányítója, a vármegyéhez intézett levelében személyesen elismerte, hogy a lakosság a téli katonai elszállásolások folytán túl van terhelve, ugyanakkor azonban leszögezte, hogy ennek ellenére sincs módjában könnyíteni a jelenlegi állapoton. 10 De még jellemzőbb a nádorhoz küldött megyei felterjesztés, mely a téli szállásra érkező, főleg idegen zsoldos seregek pusztításai miatt látott napvilágot. A panaszirat többek közt ezeket írja : ,, . . . ezen kisded vármegyénk rész szerint a pogány ellenség, rész szerint penig már egy néhány esztendőtől fogvást ez lévén sedes belli, mind az téli quártélyon, mind penig a sok föl és alá járó hadak és népek miatt annyira elpusztult és utolsó romlására jutott, hogy az egész praesidiumon kívüli processusokban alig találtassék egy néhány otthon lakó szegény ember, az kik is nagyobb részrül már koldulásokkal keresik kenyerüket." 17 Nem vitás, hogy a felszabadító háború más területeken is súlyos vér- és pénzáldozatokat követelt, de néhány vármegye s köztük Győr is ; úgyszólván megsemmisülésükkel szolgálták a pogány had végleges kiűzésére irányuló célkitűzéseket. A seregek eltartásához szükséges porciózások, adók éhhalállal fenyegették a megyeszékhely és a járások kétségbe esett népét, de sokan ezt meg sem várták, inkább elmenekültek, vagy az öngyilkosságot választották. Eszterházy Pál nádor saját megállapítása szerint a magyar nép száz év alatt nem fizetett annyit a töröknek, mint az elmúlt 2 esztendő alatt a külföldi katonaságnak. A bécsi kormány egy kis jóakarattal némileg segíthetett volna a bajokon, de beérte azzal, hogy rávette uralkodóját, időnkint intézzen ígérő hangú leveleket az ország rendjeihez a hangulat csillapítása végett. 1684 elején is császári leirat érkezett Győr megyéhez, közölve azokat a rendszabályokat, amelyeket a katonaságnak a jobbágyság ellen elkövetett kihágásaival kapcsolatosan, illetve azok kinyomozása végett kell foganatosítani. 18 A rablás, gyújtogatás, erőszakoskodás ugyanis nem ritka jelenség volt és a lakosság sanyargatása, bántalmazása szinte napirenden szerepelt. A Szigetközben és Csilizközben elszállásolt horvát alakulatokra különösen panaszkodott a falvak népe, hogy mivel nem találnak nála semmi eltulajdoníthatót, bosszúságukban ütik-verik családjaikat. Az volt a legnagyobb hiba, hogy kaszárnyák hiányában a katonák százait kellett egy-egy községben elhelyezni s így a polgári házakban való együttélés magában rejtette a súrlódások, összeütközések minden lehetőségét. De a nemesség felkelése is csak nagyon vontatottan ment. Ebben az esztendőben ugyan már 200 főre emelkedett a létszám, de az útbaindítások előtt mindig akadt valami zavaró körülmény, amely lehetetlenné tette a győrmegyei részleg táborba szállását. Nádori rendelkezésre volt szükség, hogy végre menetkészen álljon a nagy sokára összeverődött kis had. Eszterházy e levelében szigorúan megparancsolta az insurrectio haladéktalan végrehajtását, mert mint kifejtette : ,, . . . most már minden késedelem káros befolyással lehet a felszabadító hadjárat sikerére." 19 A további halogatás azután már a harci eseményeken múlott, de így is 141
